Gesztenye - Gesztenyefa

Telefon: 06-20/981-7694 | E-mail: info(@)tuja.hu

Wiandt Kertészet Wiandt Kertészet

Kertészeti lexikon - Gesztenyefa
A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V Z

<<< Kertészeti lexikon - G

Gesztenyefa

Castanea nemzettség 13 faja a Föld északi mérsékelt övében él. Az európai gesztenye (Castanea sativa Mill.) Nyugat- és Dél Európában, valamint a Kaukázusban őshonos.

Észak-Amerikában 4 faj őshonos, legjelentősebb a Castanea dentata volt, ami az endótiás kéregelhalás következtében gyakorlatilag kipusztult. Kelet-Ázsiában Japánban őshonos a Castanea crenata. Kínában és Koreában a Castanea mollissima.

Magyarországon 1969 előtt gesztenye ültetvényekről és minősített fajtákról nem beszélhettünk.
A hazai fajtaelőállítás Szentiványi Péter nevéhez fűződik, aki az 1950-es években kezdte meg nemesítő munkáját.
Szentiványi a termő gesztenyefa vegetatív és generatív tulajdonságaira egy részletes értékelő módszert dolgozott ki, melyben a termesztéssel kapcsolatos fajtatulajdonságok és gyümölcs áruparaméterek súlyozott jelentőségűek voltak.
A gesztenye fajták jól reprezentálják a főbb hazai termesztőtájakat, nevezetesen az Alpokalja vidékét, melyet egy Kőszegszerdahelyi fajta képvisel, a Dél-Dunántúlt, melyet az Iharosberényi fajták képviselnek és végül Észak-Magyarország, melyet a Nagymarosi fajták reprezentálnak.

Hazánkban ez idáig tudatos keresztezési munka gesztenyében nem volt, jelenleg sem folyik.
Külföldön, így Franciaországban, Olaszországban, Romániában, USA-ban, Japánban végeznek keresztezéseket. Ezek elsősorban fajtakeresztezések, melynek célja rezisztens fajták előállítása.

A gesztenye mérsékelt égövi növény. Optimális számára, ha az évi középhőmérséklet 10 C, a vegetáció átlagHőmérséklete 16 C. A téli hideget viszonylag jól bírja -20 C esetén nem szenved fagykárt. A tavaszi fagyok sem károsítják.
A gesztenye vízigényes, évi csapadékmennyisége minimum 700 mm, de 800 mm a kedvező számára.
Csak szabad karbonátoktól mentes, gyengén savanyú kémhatású talajon termeszthető. Mészmentes talajt igényel.

Hazánkban a leghoszabb életű gyümölcsfaj a gesztenyefa. Előfordulnak többszáz éves gesztenye fák, ritkábban 600-700 éves példányok is találhatók (Kőszeg és környéke).
A fa magassága elérheti a 20-30 métert. A gesztenye fiatal korában gyorsan nő, jellegzetessége, hogy tősarjakról folyamatosan felújul.
Gesztenye állományainkat évszázadok óta napjainkig zömében gyökérnemes magoncok képezik.
Gesztenye ültetvények telepítéséhez az 1970-es évektől kezdődően oltványokat ültetünk. Szinte kizárólagos alanya a szelíd gesztenye magról nevelt csemetéje.

A gesztenye (szelídgesztenye) rügyfakadása a többi törzses gyümölcsfajunkhoz képest viszonylag későn következik be, április közepétől május elejéig tart.
A virágzás igen későn, június végén-július elején megy végbe.
A gesztenyefa különböző ivarú virágai nem egyidőben nyílnak, a hímvirágok gyakran előzik a nővirágok kinyílását. A bibék megjelenésük utáni 8. napon belül nem termékenyülnek meg, vizsgálatok szerint a bibék 8-21. napon alkalmasak a termékenyülésre.
A termés érése fajtától, termőhelytől, évjárattól függően szeptember végétől növember elejéig zajlik le.
A vegetáció végét jelzi az őszi lombszíneződés és lombhullás. A rövid tenyészidejű fajták kora ősszel sárgára színeződnek, míg a hosszú tenyészidejűek az ősz vége felé színeződnek sötétbarnára. A rövid tenyészidejű, természetes lombhullású fajták az előnyösebbek a termesztés szempontjából.

A gesztenye egyivarú, egylaki növény, a hímvirágok és nővirágok egy fán belül, de külön-külön alakulnak ki. A hímvirágok egyrészt a hajtás közepén a levelek hónaljában, másrészt a hajtás csúcsán is kialakulhatnak.
A gesztenye olyan szélporozta gyümölcsfaj, amelynek megporzásánál a rovarok is besegítenek. A barkavirágzatból nagymennyiségű pollen szóródik ki (egy-egy portokban 2000 virágporszem vagy ennél több is lehet). A szél 200-300 méterre is elviszi a pollent, így ezen távolságon belül jók a porzási viszonyok.

Termése jellegzetes makktermés, mely 6 termőlevelű termőből fejlődik. A magházban hat rekesz van, rekeszenként két-két magkezdeménnyel. A magkezdemények közül azonban csak egy szerveződik maggá. A terméseket sűrű, elágazó tüskézetű, négy kopáccsal nyíló kupacs fedi. A kupacsokban a fajtára jellemzően eltérő nagyságú és darabszámú makk található, általában 1-3 makk lehet a kupacsban. A makk héjszíne sárgásbarnától a sötétbarnáig fajtánként változik.

Bővebben a gesztenyéről, gesztenye fajták >>>

<<< Kertészeti lexikon címszavak - L

Gesztenye - Pallas lexikon

Gesztenye (növ., Castanea Tourn.) van kétféle: jóféle vagy szelid Gesztenye (Castanea sativa Mill. v. C. vesca Gaertn.) és a vad- v. ló-Gesztenye (Aesculus Hippocastanum L.).
Mind a kettő szaporodó szerve hasonlít egymáshoz, ezen alapszik elnevezésök is. Azonban a kétféle Gesztenye hasonló részei, melyek hasonló tüskés, végre felnyiló tokban is képződnek, alaktanilag egymásnak meg nem felelők.

A szelid Gesztenye gesztenyebarna héja, melyet sütés előtt felhasítanak, a makkgyümölcs, mint a tölgyfáé, vagy a mogyoró kemény héja, s ez alatt van a mag héja külön, ellenben a ló-Gesztenye gesztenyeszin héja tulajdonképen már a maghéj (nem makkgyümölcs).
A vad-Gesztenye gyümölcse a tüskés tok, melyből a gesztenyeszin magvak kihullnak, mig a jóféle G. sürü és szuró-sertés tokja a tölgy makkja alatt levő makkcsészének felel meg, s termékenyítés után fejlődik a fiatal termő körül.
Egy-egy ily tartóban rendesen 3 szem gesztenye terem. Kettőnek a külső oldala domboru, a belső lapos, a harmadik szem mind a két oldaláról lapított.
A jó Gesztenye gyümölcse eredetileg három termőlevélkéből alakul és háromrekeszü, mindegyikben két-két maggal, makkgyümölcse tehát eredetileg hatmagvu lenne, ámde a fiatal magvak nagyrésze fejlődésben visszamarad s a Gesztenye-makk közönségesen egymagu, ritkábban kétmagu.
Ha több mag fejlődik ki, rendesen apróbb marad. gesztenyének rendesen az apróbb szemüt mondjuk, a nagyobb szemü neve maróni.
Azonban ez is lehet 2-3 magu.
A szelid Gesztenye a tölgyféle barkás fák közé tartozik, 17-35 m. magas. Levele váltakozó, lándsás, fürészelt, szirma nincs, csupán kehelynemü leple s a merevszáru barkák alján vannak a termő virágok, a barka felsőb részét a szép fehér himvirágok alkotják.
A vadgesztenye a szabadszirmuak csoportjába tartozik, kelyhe és szirma, 7 himje és thyrsus-virágzata van. A jóféle G. Dél-Európában s É.-Amerikában nő. A havasok tövében, Svájc D-i részétől kezdve Olaszországon át hazánkig (Zala, Vas, Sopron vmegye), hol folytonos, hol szakadozott erdőövet alkot (gesztenyés, castanetum), de Európa cisalpin vidékein ritkább.
Helyenként kolosszális nagyra és vénre megnő. Fájában sok a bélsugár, különben szép fehér vagy világos barna magyon finom rostu, kemény, mint a legjobb tölgyfa, hajlékony, puha, könnyü s nagyon tartós.
Francia- és Angolországban a földmivelés eszközeit, hajót stb. készítenek belőle, de az asztalos és esztergályos is feldolgozza. Tüzelőnek kevésbé alkalmas. Nálunk bányaoszlopnak is használják (Nagy-Bánya). Gyökérfaja a legszebb facsomor, hajtásaiból jó abroncs lesz. Dongája boros hordónak legtartósabb és legjobb. Levelével derekaljat tömnek ki. Gyümölcsének nagyobb szemü fajtáiból a csokoládéhoz hasonló ital és a legjobb kávépótlék lesz. Ez a kávé cukor nélkül is édes.
Déli-Európa lakosainak a Gesztenye valóságos áldás. Édeses lisztes magvát különböző módon elkészítve eszik, főzelékhez is adják, sőt a liba- vagy kacsasültet is töltik vele.
Szárazon és gondozva kel tartani, mert hamar romlik vagy penészedik. A féreg bántja, tavaszkor pedig könnyen csirázik. A Castanea Americana Raf. hasonló, de a levele kissé csüngő. Az Egyesült Államok fája.
A cserjealaku Castanea pumila L. (Khinkapin) É.-Amerika közép és déli tájain, végre a Castanea argentea Blume Jáva szigetén, szintén ehető gyümölcsöt érlel.

Gesztenyefa




Gesztenyefa

Go to top of page