Poszáta Poszátafélék
- Frissítve: 2023-09-27
Poszátafélék (Sylviidae) az énekesmadár alkatúak (Passeriformes) rendjének családja. Kis termetű, finom alkotású madarak, csőrük árszerű. Hasznos rovarevők, ősszel bogyókkal is táplálkoznak.
A barátka v. barátposzáta (Sylvia atricapilla atricapilla) hímjének feje teteje fekete, a tojóé és a fiataloké vörösbarna. Erőteljes éneke a legszebb a poszátafélék között. Bokros erdőkben, parkokban, nagyobb kertekben él.
A kis poszáta (Sylvia curruca curruca) jóval kisebb, felül barnásszürke, alul fehér.
A kerti poszáta (Sylvia borin borin) barátposzáta nagyságú, felül barnászöld, alul sárgásfehér. Mindkettő bokros erdőkben, parkokban, kertekben él.
A felül barnásszürke, alul sárgásfehér mezei poszáta (Sylvia communis communis) élőhelye az erdőszéle, alacsony sűrű bozót, különösen vízpartokon;
a legnagyobb termetű, felül barnásszürke, alul barna hullámvonalakkal tarkított karvalyposzáta (Sylvia nisoria nisoria) pedig a kiterjedt bokrosokat lakja. A füzikék, a fitiszfűzike (Phylloscopus trochilus
Pitis), csilp-csalp fűzike (Phylloscopus collybita collybita), sisegő fűzike (Phylloserpus sibilatrix) a domb és hegyvidék erdeiben költenek.
A változatos erőteljes énekű geze (Hippolais icterina icterina) kisebb poszáta nagyságú, felül fakózöld, alul világossárga. Nagyobb kertekben, ligetes erdőkben, parkokban él.
A nádi poszáták közül a legnagyobb és legismertebb a pacsirta nagyságú, rozsdabarna színű nádi rigó (Acrocephalus arundinaceus arundinaceus). Erőteljes éneke a nádastavak legjellemzőbb madárhangja. Művészi fészkét nádszálak közé szövi.
Ugyanolyan, csak kisebb a cserregő nádi poszáta (Acrocephalus scirpaceus scirpaceus) és a hozzá hasonló nagyságú, de olajzöld árnyalatú énekes nádi poszáta (Acrocephalus palustris). Az előbbi nádasokban, az utóbbi mocsaras ligetekben él.
Ilyen helyeken gyakori a foltos nádi poszáta (Acrocephalus schoenobaenus), ritkább a csíkos fejű nádi poszáta (Acrocephalus, paludicola).
A sitke v. fülemüle Sitke (Lusciniola melanopogon melanopogon) nagy nádasainkban költ. Ugyanott, majd a vizes területeket szegélyező nedves, ligetes réteken, árterületeken fészkelnek a bujkáló életet élő, a tücsök pírregésére emlékeztető, jellemző hangú tücsökmadarak (Locustella).