Növényi sebszövetképződés

Növényi sebszövetképződés (kallusz, sebhegesztés, szövetpótlás). Növényi szervek kisebb sebfelületén az élő sejtek fala általában elparásodik, nagyobb mérvű sebzések esetében a felszín alatti élő szövetekben másodlagos osztódó szövet jön létre, amelyet sebkambiumnak v. hegesztőszövetnek nevezünk.

Fás szárú növényekben a háncstest és főleg a kambium-zóna regenerálóképesek, a fatest élő elemei azonban csak kismértékben.

A sebkambium először többnyire parásodott felszínű differenciálatlan parenchymatikus sebszövetet, ún. kalluszt hoz létre, amely később másodlagosan parakambiumra és szállítószövetgyarapító kambiumra tagolódhat.

A kétféle merisztémából képződő szövetek a regenerálódásra nem képes felületeket (pl, a szabadra került fatest) körülvéve folyton szűkülő körben benövik (pl, letört ághelyek, faodúk).

Sebzések helyén gyakran nagymértékű sejtburjánzás: kallusz-dudor lép fel, amelyben járulékos rügyek v. gyökerek fejlődhetnek (pl. dugványok). Oltások forradása is, első fázisában, sebhegedésnek tekinthető.

Növényi sebszövetképződés