Növények kultúrába vétele

Növények kultúrába vétele. Az ember szükségleteinek megfelelő, a természetben élő vad növényeknek a termesztésbe való bevonása a történeti idők során.

A történeti ókor hajnalán élő ősember, a szükségleteinek legmegfelelőbb növényeket környezetéből már nemcsak alkalomszerűen gyűjti be, hanem lakóhelye környékén, kezdetlegesen művelt földjébe el is veti.

E növények el nem fogyasztott magutódjai hosszú időn át az ember kezdetben öntudatlan, később tudatos kiválogatásának eredményeként erősen megváltoztak, és az ember szükségleteinek kielégítésére mind alkalmasabbakká váltak.

Az emberiség műveltségbeli színvonalának emelkedésével e munka mind tudatosabbá és eredményesebbé vált.

Ennek a több ezer éven át folyó termesztő és kiválogató munkának a során alakultak ki mai termesztett haszonnövényeink.

Ezt az ókor hajnalán megindult és a paleolit majd neolit (kb. 15-20 000 év előtti) korban folyó kezdetleges növénytermelést, e korszakokból származó emberi lakóhelyek és szállások (pl, svájci cölöp építmények) ásatásai és az ennek során előkerült megszenesedett gabonaszemek, gyümölcsmagvak és csonthéjak maradványai is tanúsítják.

Az ókor népei (a kínaiak, az egyiptomiak, az indusok, az asszírok és mások) ma termesztett főbb haszonnövényeinket már majdnem mind ismerték.

A későbbi görög és római írók műveiben pedig már számos útmutatást találunk a növények termesztésére, nemesítésére, kiválogatására és kísérleti parcellák létesítésére.

E sok ezer éve folyó munka a Növények kultúrába vétele a történeti közép- és újkoron át folytatódva, lényegében napjainkban sem ért véget.

növények kultúrába vétele, ókor, lakóhelyek, ókor népei, kínaiak, asszírok, indusok

Növények kultúrába vétele



Kapcsolódó oldalak