Kromoszóma

Kromoszóma a sejtmag osztódó állapotában, a sejtmagfonálzatból kialakult, erősen festődő, jellemző alakú és szerkezetű sejtmag alkotó rész, amely a sejt öröklési anyagát leginkább tartalmazza.

Száma az osztódó sejtekben rendszerint a fajra jellemző és a testi (szomatikus) sejtekben kétszer annyi (2n), mint az ivarsejtekben. Így pl. az almánál 34, borsónál 14 a szomatikus sejtek kromoszómaszáma.

A kromoszómák nagysága (1-20 p), alakulása igen változatos. Vannak hosszú, fonalas, átmeneti és rövid, gömbszerú alakulású kromoszómák. E változatosságot még az is fokozza, hogy az alak osztódás folyamán is változik.

A legjellemzőbb alak és nagyság a sejtmagosztódás közép- és utószakaszában (meta- és anafázisában) bontakozik ki.

A kromoszómák tagolódása általában a következó: megkülönböztethetünk rajta két részt, az ún. nagy kart és a kis kart. A kettő között van az elsődleges befűződés és ebben a kromoszóma kinetikai központja (centromer, kinetochoros).

Olykor egy másodlagos befúzódés is megfigyelhetó a kromoszómán, amely az ún. apródot (szatellit) fűzi a kromoszómához. Az ilyen apródos (SAT) kromoszómák a sejtmagocskák kialakítói, szervezői.

Számukról a sejtmagban a ploiditás (szerelvény „n" szám) fokára is lehet következtetni.
A kromoszómák jellegzetes finom szerkezete a csavarvonalas (spirális) szerveződés. Ez különösen a Drosophila nyálmirigyeinél figyelhető meg.

E kettős csavarodott kromoszóma fonálzat (kromonemata) a kromoszóma leglényegesebb része. A fonálpáron egymás utáni sorrendben kisebb-nagyobb kromatinrögöket (chromomeros) találunk.

Ezen rögöket a génkoncepciót valló genetika a tulajdonságokat meghatározó örökletes anyagok halmazának, ún. génhalmazoknak tekinti. A kromoszómának azt a helyét pedig, ahol az említett gén van, génhelynek (locus) nevezik. A spirális kromoszómafonálzatot főleg az osztódás későbbi szakaszaiban az alapanyag (matrix, kalymma) veszi körül.

Az osztódó sejtmag, de a kromoszómák is, a sejtmagfestékkel nem egyenletesen festődnek. (Bizonyos festési eljárással jól festődő részek a heterokromatikus-, a
rosszul festődők pedig az eukromatikus részek.) A kromoszómák egyenetlen festődése különböző vegyi szerkezetük következménye.

A vegyi elemzések a heterokromatikus részekben pentozanukleinsavakat, az eukromatikus részekben pedig timonukleinsavakat mutatnak ki.

A génhipotézis szerint ezek és még más szerves savak (pl. dezoxiribonukleinsav, röviden: DNS) képeznék a gének anyagát, amelyek mint az enzimek, csekély mennyiségben is nagy jelentőségű folyamatokat indítanak el, anélkül, hogy azokban maguk is résztvennének v. átalakulnának.

Eszerint a gén olyan folyamatsorozatot indít el, amelynek végső eredménye valamilyen öröklődő tulajdonság megjelenése az utódokon. (Közvetett sejtmagosztódás)

Kromoszóma



Kapcsolódó oldalak