Béka, Békák

Békák - ( Anura, farkatlan kétéltűek ) kifejlett korban zömöktestű, farok nélküli gerinces állatok. Hátsó pár lábuk az elsőnél jóval hosszabb, helyüket ugrálva változtatják. Megtermékenyített petéik a vízben átalakulással fejlődnek.

Párosodás idején legtöbbjük jellegzetes hangot ad. A vizet párosodás után elhagyó béka fajok később már nem adnak hangot (a leveli béka kivételével), de a vízben maradó fajok nyáron is brekegnek. Jól úsznak, hallásuk és látásuk is kitűnő.

A békák a sarki területeket kivéve az egész Földön elterjedtek.

Vízparton, réteken, bokrokon, fákon, kövek alatt, pincékben egyaránt megélnek, ha elegendő és megfelelő védelmet találnak.

A békák kivétel nélkül ragadozó állatok.

Kiölthető nyelvük segítségével csak élő, saját maguk által ejtett zsákmányt fogyasztanak el. Főleg rovarokat, férgeket, csigákat pusztítanak.

Gazdasági szempontból éppen ezért általában hasznosak, de a halastavakban ikra- és ivadékpusztításukkal, nagyobb halak sebzésével és közvetve a haltáplálék csökkentésével kárt is okoznak.

Közismert hasznos békák: az alföldi és dombvidéki vidékek és mocsarak mentén élő vöröshasú unka Bombina bombina, a homokos területeken földbe ásva élő ásóbéka (Pelobates fuscus), mindenütt közönséges a barna varasbéka Bufo bufo, a zöld varasbéka Bufo viridis, a fákon és cserjéken élő zöld levelibéka Hyla arborea.

Mindenütt gyakori, de esetenként káros lehet a közismert kecskebéka Rana esculenta és az ehhez nagyon hasonló tavi béka, kacagóbéka Rana ridibunda.

Előfordulnak még a mocsári béka Rana arvalis, az erdei béka Rana dalmatina és a gyepi béka Rana temporaria.


Kapcsolódó oldalak