Metszés - Kerti tanácsok - Díszfák metszése

Updated: 2017-07-04 Wiandt Gábor | Google+ | Twitter | Facebook

Díszfák metszése Metszés ideje Korona alakítás

díszfa metszés
Díszfák metszése

A gyümölcsfákhoz és a szőlőhöz hasonlóana díszfák, díszcserjék metszése a tél végén esedékes. Általában alapelv, hogy minél nagyobbra nő és tovább él az adott faj, annál kevesebbet metszük, és viszont.

A fák alapvető jellemzője, hogy egy tengellyel folyamatosan nőnek felfelé, egészen életük végéi. A díszfákat ezért lehetőleg keveset és csak a legszükségesebb esetben metsszük. Igyekezzünk követni a fa természetes növekedési jellegét, s inkább csak az esetleges hibákat, rendellenességeket korrigáljuk.

A díszfák koronáját, a fajra jellemző adottságoknak megfelelően különböző magasságban alakíthatjuk ki.
Nevelhetünk tövétől ágas parkfát, alacsony vagy magas törzsű sorfát.
A fafajok nagy része jobban szereti, ha kezdetben tövétől ágasan fejlődhet: így nagyobb lombtömeg táplálja, ami egyben védi is a törzset a tűző nap hevétől.

Némely faj igen érzékeny a törzse idő előtti felkopaszítására (pl.:Carpinus, Fagus). Később a törzsük természetes úton is feltisztul: a legerősebb oldalágaik 2-3 méter magasságban fejlődnek és árnyékukkal fokozatosan elsorvasztják a lentebb lévőket, melyeket tőből kell eltávolítani.
Ha viszont szeretnénk, hogy valamely díszfánk idős korára is tövétől ágas maradjon, a felső ágak ésszerű ritkításával elérhetjuk, hogy az alsók elegendő fényhez jutva megerősödhessenek. Ha a növény a kivánt magasságban nem ágazik el, a vezér vessző vissza vágásával elágazódásra késztetjük. Mindig a visszavágás helyéhez legközelebb eső 4-5 rügy fog kihajtani. Ezekből a nyár folyamán vagy következő tavasszal kiválasztjuk a nekünk megfelelőket, a többit pedig eltávolítjuk vagy egy esetleg két évig törzserősítőnek viszavágjuk.

Korona alakítás az első években: Ügyeljünk arra, hogy a kis fának csak egy sudara legyen. Két vagy több sudarú fa a szélnek kevésbé ellenálló, könnyen széthasad. Ezért a csúcs körüli rügyekből nőtt, mereven felálló vesszők közül csak egyet, a legmegfelelőbbet hagyjuk meg, a többit tőből távolítsuk el.
Az oldalágakat emeletenként vagy a törzsön elszórtan nevelhetjük ki. A legtöbb esetben a legalsó emeleten 3, esetleg 4 ágat, a felsőbb emeleteken 2-3 ágat hagyjunk. Az emeletek közötti távolság az erősnövekedésű fajoknál 70-80 cm, gyengébb növekedésűeknél 40-60 cm legyen.
Szórt elhelyezkedésű ágrendszerben az ágak egy képzelt spirálvonal mentén egymás felett 20-40 cm-re álljanak. A vezérvesszőt ott vágjuk vissza, ahol a következő ágcsoportot kivánjuk kialakítani. Megfelelő állású rügyre metszük, hogy a fa sudara egyenes legyen. A sudár uralkodó szerepét az oldalágak végén fejlődött vesszők egyharmaddal-egynegyeddel történő visszavágásával érjük el. Az egyes oldalágak végei viszont az ág többi részével szemben legyenek uralkodó helyzetben.

Egyes fajok növekedési jellegének jobban megfelel és díszítő értéküket is növeli, ha többtörzses fácskát nevelünk belőle pl.: Júdásfa, Díszalma, Berkenye. Ezek legtöbbször már eleve tőből elágaznak vagy ha nem, alacsonyabb visszavágással elágazásra késztethetők.

A fiatal fa koronája a legtöbb esetben 4-5 év alatt kialakul. A fenntartó metszés a későbbiekben minimális legyen. Csak a beteg, befelé növő vagy egymást túlzottan beárnyékoló részeket távolítsuk el. Ha vastagabb ágat vágunk le, amelynek helyét a fa abban az évben nem tudja beforrni, a sebfelület fasebkenőccsel kenjük be, hogy megakadályozzuk a farontó gombák megtelepedését, a seb visszaszáradását, és elősegítsük a beforradását.

vissza >> Kerti tanácsok ötletek kertészkedés Metszés Szaporítás listához

Díszfa vásárlás Webáruház