Díszcserjék bokrok metszése - A cserjék jellemzője, hogy több tengelyből nőnek. Növekedésük egy bizonyos kor és méret elérése után leáll, ezután az az idős szárrészek fokozatosan elhalnak, s a megifjulás ciklikusan újra és újra ismétlődik.
A díszcserjék metszésénél ezt az önifjulási folyamatot segítjük elő, tesszük zökkenőmentessé. Ezáltal azt is elérjük, hogy évről évre dúsan virágozzanak.
Egészséges, jó növekedésű, laza ágrendszerű, kellőképpen szellős bokor kialakítására törekedjünk, a bokor besűrűsödött részei a kártevők búvóhelyeivé válnak, és csak elcsúfítjáka növényt.
A tápanyagszállítás akkor a legkönnyebb, leggyorsabb, ha közvetlenüla tőből kinőtt fiatal részek közvetítésével, lehetőleg minél kevesebb elágazás közbeiktatásával történik.
Az elöregedett részek szállítóképessége csökken, minden egyes elágazási csomópont akadályozza a szállítást.
Metszés folyamata - Ha a bokor méreteit is csökkenteni akarjuk, a munkát az általános viszavágással kezdjük.
Ezután távolítjuk el azokat részeket, amelyek mindenképpen feleslegesek vagy károsak: a sérült, a beteg, az egymást árnyékoló, valamint a földre szorult ágakat.
A következő lépés az ifjítás.
Az elvénült, legyengült növekedésű ágakat lehetőleg a tőhöz közeli fiatal vesszőkig, gallyakig vágjuk vissza. Ha a bokor még ezután is túlságosan sűrű a túlburjánzott sarjaktól, a metszést ezek óvatos és egyenletes ritkításával fejezzük be.
Díszcserjéknél a metszés gyakorisága a növekedés erélyétől és az élettartamtól függ.
A naggyá növő bokrokat, amelyek már átmenetet képeznek a fák felé, csak ritkán vagy egyáltalán nem szükséges ifjítani.
A 2-3 méter magas cserjék 3-5 évenkénti ifjítást igényelnek. Ennél gyakoribb, óvatos ifjítást buja növekedéssel és gazdag virágzással hálálják meg.
A félcserjék már a lágyszárú évelő növényekhez képeznek átmenetet, vesszőik őszre csak részben érnek be, és a tél folyamán nagy részük visszaszárad vagy visszafagy.
Tavasszal azután a földhöz közeli részekből vagy a föld alatti gyökérnyakból erős, új hajtásokat fejlesztenek.
Metszés ideje - A díszcserjéknél a metszés idpontját a virágzáshoz érdemes igazítani. Két nagy csoportot különböztetünk meg:
- Egyéves vesszők oldalrügyeiből közvetlenül, vagy az azokból fejlődő rövidhajtásokon tavasszal virágzó fajok: Metszeni tavasszal, közvetlenül a elvirágzás után a legjobb. Így a virágzásban gyönyörködhetünk.
Az elnyílás után meghagyott rügyekből fejlődő hajtások bíztosítják a következő évi virágzást.
- Az évi hajtások végén virágzó fajok: A később nyíló díszcserjék tartoznak ide. Metszeni mindig kora tavasszal kell, a rügyfakadás előtt.
A meghagyott rügyekből kevesebb, de erőteljes hajtás fejlődik, ezek dús, nagy virágokal-virágzatokkal zárnak.
