TANÁCSOK-TIPPEK

Díszfa ismertetések - Fűz, Fűzfa, Csüngő barkafűz

Salix caprea Pendula - Csüngő barkafűz

Csüngő barkafűz

1,5-2 méter magas törzsre oltva forgalmazzák.

Függőlegesen erősen csüngő ágaival kitőnő szoliter növény.

Tavasszal, barkáinak virágzásakor különösen szép.

Virág: Nőivarú klón barkáival március-áprilisban díszít.

Talajigény: talajban nem válogat, a meszes talajokon is ültethető.

A szárazságot viszont nem szereti.

Felhasználás: kiskertek, parkok, sajátos hangulatot adó szoliter növénye.

Edényes növényként is nevelhető.

Füz - Pallas lexikon

Fűz v.fűzfa (növ., Salix Tourn.), leginkább vizes helyeken növő barkás, kétlaki fák vagy cserjék; szára (him) és szürkés (termő) barkájok külön-külön tövön nő. Levelük gyakran keskenylándzsás, a hegyi fajoké szélesebb. Némely faj barkája a levelek fakadása előtt, másoké vele egyszerre fejlődik.

Ausztrálián kivül mintegy 160 faja mindenfelé terem.
Meghatározása nehéz, nemcsak azért, hogy a himes és termő példák külön nőnek és némely korai fajból még később levelet is kell gyüjteni, hanem azért is, mert egyes faj kereszteződés révén egymással nagyon összekeveredik, sőt az egyes törzsfaj is hajlandó a változékonyságra; ezért Endlicher a Salixet -botanicorum crux et scandalum-nak is nevezte.
Hazánkban 21 törzsfaj, több fajta és fajvegyülék terem. A legtöbb Fűzfa az északi mérsékelt földöv hidegebb vidékein és a hideg földövön él, egyes faj egész az örök hó határáig felhat. Azonban felfelé mindinkább eltörpül, ugy hogy a földsarki Fűzfa (Salix polaris Wahlenb.) mintegy fonálalakú, ujjnyi hosszaságu, a Salix herbacea L. (fünemü Fűzfa) pedig a havasok csúcsán majdnem fünemü száru.
A legtöbb Fűzfa cserjealakú, kevesebb (Salix alba, Salix Fragilis, Salix pentandra, Salix triandra L., szomorufűz) a fa.

A Fűzfa különben életerejére nézve a többi fát felülmulja, vesszeje könnyen megfogamzik s a parti, valamint folyammelléki flórának fő része. Különböző fűzfaj kérgében csersav és a keserü salicin (fűz keserüje, Salix Helix L., Salix purpurea L.) van, miért is a Salix Caprea L., Salix pentandra L. (l. Babérfűz), S. fragilis L., meg a S. alba L. 2-3 éves vesszőinek kérgét (cortex Salicis) finom bőrcserzőnek (orosz bagaria) és orvosságnak gyüjtik, néha a kininhez pótlékul adják.
A havasok lakói a S. glauca L. kérgének kifőzött levét hideglelés ellen szintén használják. Keleten a szomorú Fűzfa (S. Babylonica L.) barkáit és fiatal ágait is orvosságnak használják.
É.-Afrikában az egyiptomi Fűzfa (S. Aegyptiaca L.) illatos barkáiból készített viz (kalaf) nemcsak izzasztó szer, hanem nyáron a gyakori hideglelés, sőt majd minden más betegség ellen használatos.

A Fűzfa fája fehér, puha, de nem nagyon tartós, azért oly sokfélekép mint más fa, nem értékesíthető, de főleg a S. alba-é, S. fragilis-é meg a S. Caprea-é különböző házi eszköznek: rostakávának, doboznak, kosárnak, facipőnek (Oderbruchban), razoló szén és puskapor gyártására, abroncsokul, az épületek szarufájaul és gerendájaul mégis használatos.
A görögök paizsa gyakran Fűzfa-ból készült.
A Fűzfa hársa kötözőnek, gyékénynek, stb. jó. Legértékesebb a kosárkötő fűz (S. viminalis L.), valamint a S. Helix, S. purpurea, S. alba, S. daphnoides Vill. fűz-bokor is; nyúlánk, ágatlan szivós vesszeiből kerítést, kaput, kocsikat, székes stb. fonnak s a szőllőkben már a régiek is kötözőnek használták.
A németek kosárárui egész Európában, Amerikában, mind a két Indiában, sőt Khinában is kelendők. A F. erdészeti jelentősége kevés, mert csak kevés F. terem az erdőben (S. Caprea, S. cinerea L., S. aurita L., nálunk a S. Gilesiaca W. is), de a cserjefűzek a folyam partvédelmében, töltésen vizi építésnél, a mocsár kiszárításával, a homok megkötésével stb. igen jó szolgálatot teljesítnek. Németországban a füzfák levelét takarmányul is használják. A tavaszi Fűzfák barkáját a méh is szivesen látogatja s a fajvegyülést elősegíti.
Több faját disznek is ültetik.

A Fűzfa rendesen vizenyős, ingoványos helyen, vizparton terem, a hegyi fajok elszórtabbak.
Az égerfával együtt az a fa, mely a mocsaras talajt erdő vagy liget módjára nőtte be (füzes a. m. salictum és salicetum. Tavasz derekén a füzes környékét egész pehely borítja, mert a magva a szőr üstökkel széthurcolódik s a környező bokrot és füvet egyideig ellepi, de a Fűzfa-nak ezt a gyapját legfeljebb lámpabélnek vagy tölteléknek kevésbbé lehet használni.

A Fűzfa fajai generice egymástól nem szorosan különváltak, sőt némileg gyakran az eltérőbb fajok is egyesülnek.
Kétlaki létökre azonban a fajvegyülésnek némelykor majd csak a himje, majd csak a nősténye ismeretes (Salix Rákosina Borb.), ezenfelül magvat vagy nem, v. csak ritkán érlelnek, ezért a füzhibridet, ha a gyors növekedés miatt tenyészteni szükséges, vesszőkről kell szaporítani.
A Fűzfa ha nem csonkítják, különösen a Salix alba, meg a S. fragilis, 150 esztendei is elél, ezeket tüzelőnek is levágják.
A Fűzfa tenyésztése kisebb birtokosra nézve mélyebb vizekben, a folyókban, völgyekben, sikságon stb. nevezetes feladat. Tenyésztésre ajánlatosak s időnként csonkításra is alkalmatosak a következők: a fehér v. ezüstös F. (S. alba L.), a sárgavesszős vagy sár-F. (S. vetellina L.), meg a törékeny v. csörege fűz (S. fragilis L.) különösen folyók partjára. A cserjefüzekből ajánlatos a kosárkötő fűz (S. viminalis L., l. a Cserzőnövények mellékletén), a piros v. csigolya fűz (S. purpurea L.), a Mandola fűz (S. amygdalina L.),a babér fűz (S. pentandra L.), a kaspi fűz (S. acutifolia Willd.) stb. Lásd Androgyn, Rozmaringfüz, Szomorufüz.