Pókok

Pókok (Araneidea) rendje a szelvényezetlen potrohúak alosztályába, a pókszabásúak osztályába tartozó ízeltlábú állatok. A fej és a tor fejtorrá nőtt össze. Hat-nyolc pontszemük van. Elülső végtagjaik csáprágóvá alakultak méregmiriggyel vannak ellátva.
Ragadozó természetűek, zsákmányukból szívógyomruk segítségével vonják el a tápnedvet.

Négy pár ízelt lábuk van, melyeken szövőkészülék fejlődött ki. Szövőmirigyeik által termelt váladékukkal vonják be lerakott petéiket. Legtöbbjük az áldozat megfogására különböző alakú hálót készít, mely jellemzője ez állatcsoportnak.

Egyesek szövedéküket szeles időben bocsátják ki, ez az ún. ökörnyál. Legismertebb fajaik a koronás keresztespók (Argyope diadema), a házi zugpók (Tegenaria domestica), a búvárpók (Lycosa infernalis). Nálunk mintegy ezer pókfaj ul elő. Jelentőségük nagy, mert ragadozók és sok káros rovart pusztítanak.

Pókok - Pallas lexikon

Pókok (Araneidae) a pókfélék osztályában a tulajdonképeni pókok, melyeknek fejtora és potroha ízeletlen, az utóbbit egy kis nyelecske kapcsolja össze az előbbenivel és végén a fonószemölcsök vannak; hatalmas állkapcsi tapogatói karomformák, belsejükben hatalmas méregmiriggyel, amelynek kivezető nyilása a karom végén nyilik.
Az alsó állkapocs több ízü tapogatója a himnél ölelőszerv gyanánt szerepel.

A 4 lábpár mindenike 8 ízből áll, amelyek különböző hosszúak és végükön több, különböző karom van; e karmok között igen fontosak a fésüforma szövőkarmok.
Az ivarnyilás a potroh alapján van.

Az idegrendszer középpontja az agydúcból, garatgyűrüből és garat alatti dúcból áll, amellyel a csillagforma hasdúclánc függ össze; a bélcsatorna mentén az együtt érező idegrendszer foglal helyet.
A szemek ritkán hiányzanak, rendsen 6-8 szem van, melyek a homlokszegély közelében két ívben vagy négyszögben sorakoznak és állásuk az egyes nemekre jellemző. A szájbél egy izmos falazatú, szivattyú módjára működő szivógyomorba vezet, a középbelen a fejtorban 2 kisebb és 4 nagyobb vakbélpár emelkedik; a vastagbél hólyagforma.

Véredényrendszerük a potroh hátoldalán végig vonuló hátedényből áll, amely a fejtorban egy aortává módosul s a különböző szervekhez edényágakat bocsát. A vér a testben azután véröblökben gyül meg s ezekből tér vissza a hátedényhez.

A lélekzőszervek u. n. légcsőtüdők, amelyek a potroh hasoldalán nyilnak s számuk 2 vagy 4.
A méreg- és nyálmirigyeken kivül különösen fontosak a fonómirigyek, amelyek igen különböző formájú apró mirigyecskékből állanak; váladékuk a levegőn megszilárdul és a pókhálót adja. A fonómirigyek 4-6 csévébe nyilnak a potroh végén. A csévék nagy foku mozgékonysága, a szövőkarmok sokfélesége eredményezi a hálók sokszerüségét.

A női ivarszervek két fürtszerü petefészekből állanak, a him ivarszerv is, a lélekzőnyilások között nyilnak. Az ondószálacskák ondótokokban (spermatophora) csoportosulnak. A termékenyítést a him az alsó állkapcsi tapogatóval végezi, amely e célra sokféleképen és bonyulultan módosult. A petéket az anya egy ideig magával cipeli; a fiatalok már kezdetben az anyához hasonlók, de csak az első vedlés után tudnak szőni.

Életmódjuk és szövésfonásuk oly érdekes, hogy már a legrégibb buvárok figyelmét is fölébresztette. Legnagyobb részük veszedelmes rabló s különösen rovarokra, nevezetesen legyekre vadászik; zsákmányukat majd futással, majd ugrással érik el s ezek rablóhálót nem szőnek; mások ellenben hálókat szőnek s ezzel kerítik hatalmukba zsákmányukat.
Az egész földön el vannak terjedve; a forró földöviek a mieinkhez viszonyítva óriásak s közöttük egyesek még Madarakra is vadásznak. Általában azonban ártatlan, sőt igen hasznos állatok.

A jelenleg élő fajok száma mintegy 2500; hazánkban majdnem 500 faj tenyészik, melyek 7 alrendbe tartoznak:

  • 1. Földbeszövők (Tarritelarie), melyek felső állkapcsaikkal a földbe járatokat vájnak lakásul.
  • 2. Kerek hálósak (Orbitelariae), melyek kerek hálókat szőnek, mint p. a keresztes pók (Epeira).
  • 3. Hurokkötők (Retitelariae), melyek vizszintes, hurkolt hálót szőnek.
  • 4. Csőszövők (Turbitelarie), melyek tölcsér- vagy csőforma lakásokat szőnek.
  • 5. Keszegpókok (Laterigradae), melyek hálót nem szőnek, ügyesen futnak s ilyenkor rendesen oldalirányban.
  • 6. Futó pókok (Citigradae), hálót nem szőnek, gyors futók.
  • 7. Ugró pókok (Saltigradae), lakást szőnek csupán és zsákmányukat ugrással szerzik meg.

A pókok életmódjait illetőleg, valamint a hazai pókfajok leirását v. ö. Herman Ottó, Magyarország pókjai; Lendl Adolf és Chyzer Kornél dolgozatat, különösen utóbbinak Kulzinskyvel közösen irt nagy munkáját a m. tud. akadémia kiadványai között.

Pókok