Perje

Poa L. (perje, Gramineae). Több, mint száz faja él a mérsékelt égövben. Egynyári, évelő füvek, lapos v. összegöngyölődött levelekkel. Bugájuk laza, széles, a pelyvák jóval rövidebbek a füzérkénét. A toklász töve gyapjas.

Poa pratensis L. (réti perje). Hazája Eurázia, É-Afrika, É-Amerika. Hazánkban őshonos, országszerte előfordul kaszálókon, legelőkön, ligeterdőkben, enyhén szikes laposokon. Tarackos fejlődésű, összefüggő laza gyepet alkotó, kiválóan értékes, szürkészöld, évelő (30-60 cm) aljfű. Leveleinek nyelvecskéje rövid, 1-2 mm hosszú. Szára és a levélhüvelye teljesen sima, levéllemeze 1-5 mm széles.

A legfelső levél lemeze rövidebb a hüvelynél. Laza bugáján örvösen fejlődő melléktengelyeken kalászkár három-öt virágúak. Magja molyhos, összetapadó, géppel csak kezelés (dörzsölés) után vethető.

Az árnyékot nem kedveli, szárazságtűrő, télálló, az öntözést meghálálja. A ssp. angustifolia Lindbg. a főfaj mezofita alfaja. Igénytelenebb, szárazságtűrőbb. Pusztafüves, sziklafüves lejtőkön, száraz réteken, legelőkön, enyhén szikes talajokon egyaránt előfordul. A főfajtól csak annyiban tér el, hogy tőlevelei begöngyölődtek s hosszabb levelei keskenyek.

Parkok, sportpályák, repülőterek, töltések, rézsűk gyepesítésére mind egymagában, mind keverékvetésben kiválóan alkalmas, jól nyírható, tömött pázsitot ad. Csírázása, kezdeti fejlődése lassú, ezért védőfűvel (legfeljebb 10-15% Lolium perenne) tanácsos vetni, mert csak második-harmadik évében fejlődik erőteljesebben. A keskeny levelű alfaja száraz v. gyengén szikes talajokon is sikerrel telepíthető.

Poa trivialis L., sovány perje sima, nemezszerű, sűrű gyepet alkotó, erősen tarackosodó, legyökerező indákat nevelő, évelő (50-80 cm) aljfű. Élénkzöld színű. Levélhüvelye és szára érdes tapintású. Felső levelének nyelvecskéje hosszúkás. Hazánkban vízjárta réteken, ártereken, nyirkos ligeterdőkben, agyag-, öntés-, homok-, tőzeg- és láptalajokon egyaránt előfordul. Árnyékos, nyirkos területek (töltések vízfelőli oldala) gyepesítésére főként tiszta állományban használható. Kaszálása után lassan sarjadzik. Az öntözést megkívánja.

Poa nemoralis L., ligeti perje. Szálas növekedésű, kevés tőlevelet fejlesztő, évelő aljfű. Legfelső levéllemeze hosszabb a hüvelynél, szárának bütykei a hüvelyből kiállnak, a levélnyelvecske hiányzik. A dús füzérkéjű buga összehúzott, bókoló. Kora tavasszal élénkzöld, később az alsó levelek is elsárgulnak. Száraz tölgyesek, bükkösök árnyékában, laza, humuszos talajon fordul elő. Kertészeti felhasználásra nem való, mert aszályos nyári időben megsárgul, kaszálás után nem sarjadzik.

Poa annua L., egynyári perje ősszel kelve áttelelő, egyéves, 2-35 cm magas, sűrű bokros gyepes fű, mely lekönyöklő szárain gyakran legyökerezik. Virágbugája laza, kúp alakú, zöld színű. Az egész országban közönséges minden parlagos helyen. Nagy tömegben nő és a kertekben, kisebb mértékben a szántóföldeken káros. Gyakori talajmunkával semmisítjük meg.

Poa bulbosa L., gumós perje e száraz gyepekben, homokpusztákon és minden feltört, félkultúr helyen növő, rövid vegetációs idejű, kevés értékű, évelő aljfű. Szártövei hagymásan megvastagodnak, levelei keskenyek v, fonalasak, legtöbbször virágai helyén is apró sarjhagymácskákat (f. vivipara Koel.) hoz. Szántóföldeken csak szálanként fordul elő, szikes talajon.