Pisztácia Pistacia vera

A pisztácia fa (Pistacia vera) termését Pisztácia mandula vagy Pisztácia-dióként is emlegetik.

A Földközi-tenger vidékén, Kaliforniában és Kelet-Ázsiában termesztik. 7-18 mm hosszú és 3-7 mm széles magja kemény héjától megszabadítva kerül forgalomba.

Zöldes színű, halványan erezett és vékony, héjszerű hártya védi. Kellemes, mandulára emlékeztető íze van.

Nyersen, vagy pirítva és enyhén sózva fogyasztják. Nálunk a cukrásziparban használják.

Pisztácia - Pallas lexikon

Pisztácia növény, Pistacia L., az akassufélék (Anacardiadeae) fája, 8 faja a mediterrán flórában, Khinában és Mexikóban terem.

Az igazi Pisztácia (P. vera L.) arab nevét: fuszták (s ebből a latint) mintegy hólyagban csörgő magváról kapta. Sok nyelven hólyagos mogyoró, hólyagos mandola a neve.

Elő-Ázsiában és a Földközi-tenger körül ültetett fácska, gyér ágazatu, ritkás, 1-2 párosan szárnyalt levelekkel és kétlaki virágokkal.

Nemcsak egész növénye gyántás, hanem olajos, halovány-zöld, édes magva is, melyet zöld mandola vagy Pimpeernuss néven hoznak kereskedésbe; nálunk süteményekhez használják.

Vadon még nem találták, de a terpentinfával Pistacia Terebinthus L. sokban egyezik; Planchon ez utóbbi mívelésbeli eltérésének tartja.

Emennek a gyümölcséből sajtolás útján, valamint a fa megmetszéséből is a ciprusi terpentin lesz.

A Pistacia Lentiscus L. megmetszéséből az illatos masztixgyánta lesz. Ez füstölőnek, firnisznek, fogpornak és orvosságnak használatos

    szőlő virág