Gyanta

Gyanta. Egyes növényi részekből, elsősorban a faszövetből, a kéregből vagy a termésből aromás illatú anyagok választódhatnak ki, emiatt az állatok kevésbé szívesen fogyasztják őket.

A növényi gyanták vízben és alkoholban oldhatatlanok, de oldódnak szervesoldó szerekben, mint például benzolban vagy benzinben. Melegen folyósak vagy félfolyósak, lehűlve szilárdak.

Sok növény (pl. fenyőfélék) olajos gyantát, azaza illóolajjal kevert gyantát választanak ki, amely folyósabbá teszi őket, de amint elpárolog az illóolajtartalmuk, keménnyé válnak. A természetes gyantákat korábban széles körben használták ipari és háztartási célokra, de ma már a töbségüket kőolajból előállított mesterséges gyantákkal helyettesítík.

Gyanta - Pallas lexikon

Gyanta ( növ. resina ), szén, hidrogén és oxigén alkotta növénytermék. A növényekben, különösen a trópusok vidékén, bőven képződik, még pedig valamennyi részében, de főképen a kéregben.

Mint balzsam magától kiszivárog, v. metszés, ill. alkohollal való főzés utján jutni hozzá. A természetes gyánták nem egységes testek, hanem több gyanta-féleség elegyeinek tekintendők, gyakran illó olaj és más alkotó részük is van. Az éteres olajtól, melynek oxidációtermékeül is gyakran tekintik, az oxigéntartalom, valamint a szilárd állapota különbözteti meg. Állománya szerint van kemény és lágy gyanta, amaz kemény, törékeny, többnyire szagtalan és iztelen; emez rendes hőmérsékleten is gyurható, ezen felül gyakran sajátságos ize és szaga is van. Emezekhez járul a balzsam, amazokhoz az ásatag földi gyánta vagyis borostyánkő.

A gyantának mézgával és illó olajjal való bensőbb keveréke a növényekben szintén előforduló mézga-gyánta. A természetes gyanta többnyire sárga vagy barna, alaktalan vagy kristályos, átlátszó vagy áttetsző, fajsulya 0,9-1,3. Némelyik 100° hőben megpuhul, másik csak 300° fölött olvad. Vizben, a mézgával ellenkezőleg, nem oldódik, alkoholban csak némelyik, a legtöbb csak éterben, kloroformban, benzolban, éteres és zsiros olajban. Némelyik csak olvasztás után lesz folyós.
A gyanta el nem illan, csendes lánggal ég, szárazon desztillálva égő gáz és olaj lesz belőle. Fizikai sajátságát tekintve a zsiros olajhoz közel áll, de a vegyi összetétele egész más.

Némely gyanta a bázisok iránt indifferens, másik ugy hat mint sav, s ez maró v. némelykor szénsavas alkaliákban oldódik. E gyántasavak sói (resinátok) közül az alkalisók (gyántaszappan) vizben és alkoholban oldhatók.
A vizes oldatuk tajtékzik, de a gyantaszappant nem lehet kisózni mint a valóságos szappant. A gyántát firnászhoz, szappanba, ragasztónak, flastromba, némelyiket festéknek v. orvosságnak használják, az olcsóbból világító gázt, Gy.-esszenciát, Gyanta-olajat stb. állítanak elő.

A kaucsuk és guttaperka (l.o.) szintén Gy.-féleség. A fenyőgyanta v. illó olaj nélkül a kolofonium (hegedü-Gy.), ellenben több éteres olajjal, mint terpentin, a mastix, kopál, dammara-Gy., guaják-Gy., mézgalakk, elemi, a kopaiva, a perui és tolubalzsam, a storax, benzoé, sárkányvér stb. mind kemény gyánták.



Kapcsolódó oldalak