A Páfrányfenyő - Ginkgo biloba kétlaki növény.
Csak olyan termős példányokról szedjünk magot, amelyek mellett porzófa is áll, mivel a magányosan álló nőpéldányok terméketlen magot hoznak.
A szilva nagyságú, húsos burkú páfrányfenyő mag késő ősszel érik, és a lombhullás után hullik a földre.
Ha a zsíros-szívós és igen kellemetlen szagú maghúsból azonnal kitisztítjuk és elrétegezzük, a következő év tavaszán a szabadba elvetve nagy százalékban kicsírázik.
Ha mag megtisztításával tavaszig várunk (amíg a magburok rothadni kezd) még fél vagy egy teljes évig rétegezni kell, mivel csak a rákövetkező tavaszon, vontatottan csírázik majd.
A nagy tápértékű, ízletes belű páfrányfenyő magot különös gonddal kell védeni a pockok ellen, mert nemcsak a rétegezőben, de később a csírázás után is előszeretettel megrágják, és a már kikelt csemeték pusztulását okozzák.
A páfrányfenyő csemeték az első évben lassan nőnek, ezért érdemes sűrűn vetni és a kelés utáni második évben átiskolázni.
Páfrányfenyő dugványozása - Hajtásdugványról a nyár első felében megszedve és 0,4% töménységű talkumporos IVS-sel vagy NES-sel serkentve elég jól gyökeresedik.
A dugványokat a lomblevelű cserjékhez hasonlóan készítjük a hosszúhajtások csúcsából. Gondot csupán az okoz, hogy az idősebb növényeken alig akad dugványkészítésre alkalmas hosszú hajtás.
A páfrányfenyőből ezért, ha klónozni akarjuk, különösen érdemes anyatelepet létesíteni, és azt rendszeres metszéssel jó hajtásnövekedésben tartani.
A gyökeres dugványokat helyben teleltessük és csak a következő év tavaszán, rügypattanás idején ültessük cserépbe. Az első évben keveset nőnek: alig 10 cm-t, 6-8 db levéllel.
Fás dugványról Japán és Kína szubtrópusi vidékein szaporítják a páfrányfenyőt.
Nálunk akkor lenne eredményes ez a módszer, ha az erősen nyírt anyanövényeket árnyékolt fóliasátorban, párás és meleg szubtrópusi viszonyok között nevelnék.
A tél végi üvegházi Oltás cserépben előnevelt alanyok koronájába a csüngő és a törpe páfrányfenyő alakok szaporítására alkalmas.
Az oltás módja párosítás vagy kecskelábékezés, a kemény fájú lombos fákhoz hasonlóan.
Egyes amerikai faiskolák a termést nem hozó porzós páfrányfenyő példányokat vagy oszlopformákat augusztusi alvószemzéssel szaporítják 3 éves magoncalanyokra. Nálunk ez a módszer még kipróbálásra, illetve kidolgozásra vár.
Páfrányfenyő Ginkgo biloba facsemete 30-40 cmPáfrányfenyő nevelés
A páfrányfenyő lombhullató növény, melyet a lomblevelű fákhoz hasonlóan nevelünk.
Az 1-2 éves magcsemetét a faiskolában az ott szokásos sor- és tötávolságra ültetjük, lehetőleg középkötött, meleg talajba.
Fiatal korában lassan fejlődik, majd a gyökérzet megerősödését és tövének megvastagodását követően gyorsabban nő.
Nevelése során minél kevesebbet metsszük, a csúcshajtást és a koronavesszőket egyáltalán ne.
A törzserősítőket csak akkor távolítsuk el, amikor már nincs rájuk szükség, mert újabbak nem nőnek a régi helyett.
A 4-5 éves suhángokat vagy parkfákat tavasszal földlabdával ültessük át.
Mivel a páfrányfenyő a városi klímát jól tűri, érdemes belőle sorfát nevelni. Ehhez többnyire kétszeri átültetés szükséges.
A Ginkgo biloba fát lombhullás után, feltétlenül földlabdával termeljük ki. A tavaszi időpont kedvezőbb az átültetésére.
Páfrányfenyő betegségek - Mezei pocok (Microtus arvalis).
A páfrányfenyő veszélyes kártevője, mely még nyáron is körberágja a gyökérnyakat.
Télen a gyökerekre is veszélyes, ezért ne hagyjuk a közelében elgyomosodni a területet.
