Puhatestűek

Puhatestűek (Mollusca). Lágy, nyálkás testüket rendszerint meszes ház (csigák) vagy héj (kagyló) védi. Hátoldalukat részben vagy teljesen páros vagy páratlan bőrredő, az ún. köpeny borítja.

A köpeny és a test között üregekben (köpenyüreg) találhatók a légzőszervek (kopoltyú vagy tüdő); ide torkollik a végbélnyílás, a kiválasztó és szaporítószervek nyílása is. A köpeny választja ki a fajokra jellemző külső meszes héjat vagy házat is. Kültakarójuk részben vagy egészben csillangós. Sok a nyálkatermelő mirigyük. Emésztőcsatornájuk rendszerint ( a kagyló kivételével) szájnyílással kezdődik, majd tekervényes előbélből, gyomorból, vékonybélből és végbélből tevődik össze.

Puhatestűek vérkeringése

Egyszerű vérkeringési rendszerük van, bár a hajszálrendszer kezdeménye a magasabbrendű puhatestűeknél már kimutatható. Vérük színtelen, kék vagypiros. Szivük egykamrás a pitvarok száma pedig 1, 2 vagy 4 lehet. Kopoltyúval vagy tüdővel (szárazföldi csigák) lélegzenek.

Puhatestűek idegrendszere

Dúcidegrendszerük van. Váltivarúak vagy hímnősek. Peterakó állatok, de akad köztük eleventojó faj is. Igen sok puhatestű állat él a tengerekben, de sok fajuk megtalálható édesvizekben és szárazföljeinken is, sőt akad élősködő fajuk is. Közvetlenül vagy átalakulással fejlődnek.

Gazdasági szempontból sok puhatestű káros (csigák), némelyik ezek közül közvetve okoz kárt (pl. mint köztigazda a mocsári törpe csiga). Számos fajuk élelmiszerként (osztriga, éti csiga) vagy ipari nyersanyagként (igazgyöngy, festék) nyújt hasznot.

Puhatestűek rendszere

A hazánkban élő puhatestűeket (Mollusos) a Kagylók és csigák osztályába soroljuk.

A kagylók kizárólag vízi puhatestű állatok. Fejük hiányzik, a köpenyük jól fejlett, ez termeli a rájuk jellemző páros héjat vagy teknőt. Gazdasági szempontból közömbösek. Ismertebb hazai kagylófajtáink: a folyók és tavak vizében gyakori tavi kagyló (Anodonta cignea), a folyami kagyló (Unio tumidius) és a festékkagyló (Unio pictorum), valamint a kecskeköröm alakú, apró nagyobb vizeinkben egyaránt előforduló vándorkagyló (Dreissena polymorpha).

A csigák (Gastropoda) teste fejre, törzsre és lábra tagolódik. A fejen 1 vagy 2 pár, egyes fajoknál behúzható tapogató van, ezeknek végén vagy tövén ülnek a szemek. A testet borító köpeny rendszerint csavart csigaházat hoz létre, bár vannak csökevényes házú, ill. ház nélküli (meztelen és házatlan) csigafajok is. Szájüregükben levő sajátos reszelőik (radula) segítségével aprózzák fel táplálékukat. A nálunk élő gazdaságilag fontosabb csigák többsége tüdővel lélegzik (tüdős csigák), szárazföldi életmódú, de csakis a nedves, páradús helyeket kedveli. Ismertebb csigáink közül minden zöld növényi rész hámozásával kárt okoz a kerti meztelencsiga. az óriás meztelencsiga és a nagy meztelencsiga. Ugyanígy közismert gazdasági kártevő az éti csiga is.


Kapcsolódó oldalak