Többszörös génhatás

Többszörös génhatás (pleiotropia, polyphaenia, többirányú génhatás) abban nyilvánul meg, hogy ugyanaz a gén egyidejűleg vagy időben egymás után több, egymással korrelációban nem álló jelleg kifejlődését kontrollálja (Plate, 1910.).

Alapulhat két vagy több eltérö fiziológiai hatású locus igen szoros kapcsolódásán, melyeknek rekombinációs gyakorisága a rendelkezésre álló genetikai elemzési módszerek feloldóképessége alatt marad.

Alapulhat gén- és fejlődésfiziológiai korrelációkon.

Ezek figyelembevételével Goldschmidt (1955.) a Többszörös génhatás következő csoportjait különbözteti meg:

1. Syndrom-pleiotropia: a mutáns gén különféle hatásai egy korai fejlődési állapotban bekövetkezett károsodás mechanikai következményeiként egyetlen kórtünetcsoportba sorolhatók.

2. Mintázatpleiotropia: olyan géntermékre vezethető vissza, amely egy jól szembetűnő folyamat mellett több, más szervben is kifejti hatását, amely néha minőségileg is más jellegű. Pl. a borsó egyik mutáns génje egyidejűleg hat a virág, a maghéj és a levélhónaljak színeződésére.

3. Dichotom-pleiotropia: a mutáns elsődleges hatása általánosan az egész szervezetre kiterjed és minden szervben, annak reakciókészsége szerint másmás változást idéz elő.

4. Interferencia-pleiotropia: ugyanaz a génhatás teljesen eltérő folyamatokat érint.

Lényege, hogy egy genetikailag kontrollált folyamat más, tőle függetlenül determinált reakciólépésekkel interferálva utóbbiakat olyképpen módosítja, mintha azok közvetlenül, független mutációk következtében változtak volna meg.

Mivel végeredményben legalább közvetve mindegyik gén hat a szervezet minden részére és mindegyik rész a gének összességének hatása alatt fejlődik, bizonyos túlzással a pleiotropia általános érvényűnek is tekinthető.

Másrészt ez a körülmény nagyon megnehezíti annak eldöntését, hogy van-e valódi Többszörös génhatás, vagyis hogy van-e elsődlegesen multifunkcionális gén?