Törökmogyoró Corylus colurna cserepes 80-100 cm

A törökmogyoró 15-20 méter magas, különösen fiatalon igen szabályos, kúpos koronájú fa. Előnyben részesíti a nedvesebb talajokat és a napos fekvést. Jó várostűrő, eltűri a szárazabb, vagy gyenge talajokat, szennyezett levegőt. Kérge már a kétéves ágakon is világosszürkén parásodik. Levele 8-12 cm-es széles-tojásdad, szürkészöld, fényes, fűrészes szélű. Levelei késő ősszel sárgára színeződnek. A sárga hím barka virágai a levelek előtt jelennek meg, és fürtökben lógnak február közepétől. A női virágok aprók és bimbószerűek, vörös színűek. Miután beporozta a szél, a női virágok ovális termésekké fejlődnek, amelyek egy-négy csoportban lógnak. Fás héjú diófélékké érnek, amelyeket egy csésze leveles fellevelek (módosított levelek) vesznek körül.
A törökmogyoró termése a mókusok egyik kedvence.
A törökmogyoró eredetileg Kelet-Európából származik. Elterjedési területe a Balkántól a Kaukázusig és a Himalájáig terjed. A mogyorót már a görögök és a rómaiak is hasznos növényként ismerték.

A törökmogyoró termése ehető dió. Sok esetben a három-öt darabból álló termések hosszú száron ülnek, és a tövénél a maghéjhoz tapadnak. A termései kisebbek, mint a mogyoróé, és az aromája is gyengébb, az íze mégis rendkívül kellemes. Gyümölcsei szeptembertől érnek.A termések szeptemberben és októberben feltűnően fekszenek a földön a fa körül.

A törökmogyoró szereti a meleget, és elviseli az extrém meleget és a szárazságot. További előnye, hogy viszonylag mentes a betegségektől és a rovarfertőzéstől.