Betula - Nyír, Nyírfa

A gyorsan növő nyírfa fehér kérgével és lecsüngő ágaival igen kedvelt kerti díszfa.
Egész Európában elterjedt, hazánkban őshonos a kecses alakú nyírfa.
A nemzetség képviselői a hűvös, humid klímájú vidékek pionír fái. Törzsük többnyire fehér vagy sárgásbarna, az idős ágak alsó részén fekete, repedezett. Levelek szórt állásúak. Egylaki virágai nem díszítők, a porzós barkában, a termős füzérben csoportosulnak. Termésük érés után szétesik,a lapos makkocskák szárnyasak. Ha elég nedvességet és fényt kapnak, a talaj iránt nem igényesek, és a légszennyezéet is elég jól tűrik.

Betula pendula - Közönséges nyírfa

Gyors növekedésű 15 méterre növő idősebb korban fehér törzsű fa, kerti díszfa.
Mutatós fehér kérge, lecsüngő vesszői, üde zöld levélzete és a már ősszel megjelenő barkavirágzata fokozzák díszítő értékét. Háromszög vagy rombusz alakú levelei ősszel sárgára színeződnek.
A nyírfa rendkívül jól alkalmazkodó növény, szépen fejlődik a nedves, nyírkos és a száraz talajokon egyaránt.
Hazája Eurázsia.
Fényigényes, a talaj vagy klíma iránt viszont nincsenek különösebb igényei: Normál viszonyokat kíván, kisebb szárazságot még elvisel.
Fehér kérgével. kecses habitusával északias hangulatú, karakteres dísze a kertnek.
Sárgászöld barkái tavasszal jelennek meg.
Tojásdad, élénkzöld levelei ősszel sárgára színeződnek.
Fehér kérgével, kecses habitusával északias hangulatú karakteres dísze a kertnek.
A meszes talajokat is jól tűri.
Virágzás: április-május. díszfák vásárlása
Nyírfa télen - fotó

Nyírfa Érdekességek

Leveleinek baktériumölő, vizelethajtó drogja, reumás fájdalmak, vese- és epekövekkezelésére, a vér koleszterinszintjének csökkentésére alkalmas.
Nedvéből szirup, bor és ecet készül.

Nyírfa - Betula penduls kérge fotó


Nyírfa fotó


Vörös levelű nyírfa levele - Betula pendula purpurea

Betula pubescens - Szőrös nyír

Az előző fajhoz hasonló megjelenésű, de valamivel felállóbb ágrendszerű fa, a vesszők vége nem bókol. A fiatal hajtások és a levelek szőrősek.

Hazája: Közép-Európától Szibériáig. Magyarországon elsősorban a Nyugat-Dunántúlon és a Nyírségben nyírkos, lápos területeken fordul elő. Fásításra ritkán alkalmazzák

Nyírfa szaporítása:

Az alapfajokat legjobb nyár közepén vetni, mihelyt a magvak viaszérésben vannak, így még abban az éveben kikelnek. A fajtákat hagyományosan, alvószemzéssel vagy télvégi, üvegházi oltással szaporítjuk.

Nyírfa - Pallas lexikon

Nyírfa v. nyír (növ., Betula L., l. a mellékelt képet), a barkások rendjébe, a nyírfélék családjába tartozó egylaki fa vagy cserje.
Kérge többnyire mint papirosvékonyságu szál könnyen lefejthető vagy magától is lehámlik, vén korában mindig hasadozott. Levele ferde négyszögletü vagy szivforma, fogas v. fürészelt. Himes, valamint termő virága is barkás.
A himes barka nyáron keletkezik, télen át a lombtalan fán csüng; a termő barka tavasszal lombfakadáskor jelenik meg. Apró szemtermése zászlós.

Fajai kiváltképen a hideg vidéken (hazánkban 4) teremnek. Első csoportja a cukor-Nyírfa (Carpinifoliae), gyertyánfaféle levelekkel. Ide tartozik az É.-amerikai Betula lenta L. (Betula carpinifolia Ehrb.), kérge fűszeres édes ízü, belőle épp úgy mint a cukorjuharfáéból, cukrot gyártanak.
Szép rózsaszinü fáját (mountain-mahagony vagy black birch) feldolgozzák. A Betula utilis Don. a Himálaja É-i részén terem, papirost gyártanak belőle. Második csoportja a négyszögletes levelüek, a hazai fajokkal. Ilyen a B. papyracea Ait., szép, gyorsan növő, egész 25 cm. magas fa, kérge fehér.
É.-Amerikában, Szibéria K-i részén és Japán É-i részén terem.
Kérgét 3-5,5 m. hosszú és csaknem 1 m. széles lemezekre lehet lehámozni, s ebből tartós és nagyon könnyü sajkát cisnálni, mely egyik viztől a másikhoz könnyen szállítható. Ilyen sajka 4 személy részére 20-25 kg.-ot nyom.
Az ingovány-Nyírfa (Betula pubescens Ehrg.) kis fa vagy cserje. Fiatal hajtása és levele mindig puhaszőrü. Emez tojásdad, gyakran szivforma, szabálytalanul fürészelt, a visszája a szőrzetét őszig megtartja. Hegyi, valamint sík lápon hazánkban is nő, fája, mint a következőé, hasznavehető.
Az északi v. fehér Nyírfa, a Betula alba L. (B. verrucosa Ehrh.) egész 18 m. magasra nő.
A fiatal ága meg a levélnyél majd mindig szőrös. Ága fekete-szürke, kérge mint vékony szalag feslik le, levele egyszerüen, de szabálytalanul fürészelt, fiatalon, mintha firnisszel lenne belakkozva.
Európa É-i részén s Ázsiában ritkás erdőt alkot (nyíres, nyírves, nyírség), levelének fakadásakor jó illatu, azért B. odoratának Bechtst. is nevezik. Fajtája a Betula pendula Roth (szomorú Nyírfa, l. a mellékletet) v. csüngő nyírfa egész kopasz, levele ferde négyszögletü vagy deltaforma, kétszer fürészelt.
Koronája megnyult tojásdad, vesszeje vékony és hosszant lecsüng, s mivel a levele sz előbbinél kisebb, koronája lazább, átlátszó. Közép-Európában hazánkban, Keleten és Szibériában a nyírest alkotja.
A hazai nyírfák közül a Betula Carpatica Kit. nevezetes. harmadik csoport a törpe Ny.-k; apró cserjék kerekded vagy tojásdad levelekkel.
Ilyen a törpe nyírfa (Betula nana L.) csaknem a földön kúszik, legfeljebb 6 cm., alig újjnyi vastagságu.
Hegyi lápon terem. Finom gyökérzetéből a lapp négy szép takarót készít.

A nyírfa fiatal korában gyorsan nő, 140 esztendeig is elél, 25-30 méternyire is megnő, de az átmérője ritkábban lesz 4 dm.
Az erdei fák közt a nyírfának van legkisebb gyökérterjedelme. Legjobban szereti a friss, nem nagyon kötött anyagot, meg a nedves, televényes homokot.
A száraz vagy nedves talajon eltörpül. Sarki határa a fenyőével csaknem összeesik. Fejlődése megindulására nagyon kevés verőfényt kiván, lombja 6° R. napi melegben fejlődésnek indul, őszkor akkor hull le, midőn ezt a meleget már nem élvezheti. Kevés ellensége vagy pusztítója van, ritkán beteges, néha a Liparis monacha L. nevü lepke hernyója koppasztja le.

Noha a nyírfa nálunk nem nagy figyelemben részesül, mégis elegendő haszna van. Fiatal fája fehér, a vén pirosas; finom tükörrostja van, középkeménységü, nagyon szívós, jól hasad, de a szabadon hamar rothad s a férge is nagyon bántja. Inkább a bodnár dolgozza fel, mint az asztalos.
Lesz belőle létra, keréktalp, kerékfog, rúd, házi eszköz: faedény, teknő, kerti butor, facipő, nyírpohár, kanál, abroncs, házs stb. A görcsös fából szép butor, csomorjából, melyet svéd liliomfának is neveznek, apróbb eszköz, pipafej, szelence, vesszejéből virgács és igen jó seprő, koromját könyvnyomatos s rézmetszetes munkák előállításánál, valamint a festők is használják. Lombja jó takarmány, timsóval zöld, kértával pedig sárga festék lesz belőle.
Rügye a fajdmadárnak kedves étele, a finn nép eát főz belőle. Tavaszkor megfúrt rörzséből nyírtvíz folyik. Kérgében sok a csersav meg a gyánta. Mint tüzelőfa a keményfák egyike, tisztán ég, jól melegít és szintúgy mint a szenének állandó jó parazsa van.
Szárazon a kérgéből meg a gyökeréből nyírkátrányt, nyírkámfort és nyírolajat (betulin, litván balzsam, oleum betulinu vagy rusci) desztillálnak, mellyel a bagariabőrt dolgozzák vagy rumesszenciát, illatszert stb. csinálnak belőle, sőt orvosilag is használatos. A bagariabőrnek sajátságos szaga a nyírolajtól van.

A nyírfa fajait gyakran parkba vagy kertbe ültetik (Betula nigra L., B. rubra Mchx a. m. fekete v. piros nyírfa;... B. lutea Mchx, B. ulmifolia Lieb. et Zucc. japláni és mandsurvidéki).
A hazaiak közül kiváltképen a szomorú meg a vérszinü nyírfa (Betula alba var. purpurea) sötétpiros leveleivel tünik ki.

vissza >> Díszfa ismertetések

Nyírfa