Telefon: 06-20/981-7694 | E-mail: info(@)tuja.hu

Wiandt Kertészet Wiandt Kertészet

Kertészeti lexikon - Szőlő
A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V Z

Szőlő

A Rhamnales rendbe, a Vitaccac családba, a Vitis nemzetségbe tartozó, venyigeszárú, kacsokkal kapaszkodó kúszó cserje. Virágai összetett fürtben csoportosulnak, váltivarúak, kétlakiak v. Egylakiak. Pártaleveleik sapkaszerűen nyílnak.
Bogyótermésük többnyire ehető. Levelei tenyeresek, épek v. többnyire tagoltak. Két nemzetség van: a Muscadinia és az Euvitis; ezek mintegy 70 fajt és igen nagyszámú fajtát foglalnak magukban.



A Vitis nemzetség, a hideg övek kivételével, az egész világon elterjedt.
Eredete. A kutatók egy részének véleménye szerint a termesztett szőlő (Vitis vinifera) valamennyi fajtájának egy közös őse volt, mégpedig a jégkorszak után a D-Európában és Ny-Ázsiában életben maradt ősi szőlőfajokból kialakult vált ivarú, kétlaki Vitis vinifera L.
Ez a szőlőfaj a Földközi-tenger mellékén, Ny-, Közép- és K-Európában, továbbá a Kaukázuson túl Kisázsiában, a Kaszpi-tenger környékén és Ny-Ázsiában terjedt el.
A Vitis vinifera L.-bál alakult ki a Hímnős virágú ssp. typica Negr. a mai borszőlőfajták őse, majd ebből a D-i és DK-i országokban az erősebb formaalakító tényezők hatására a ssp. silvestris aberrans Negr., a mai nagy bogyójú csemegeszőlő-fajták őse is.

Más kutatók véleménye szerint a ma termesztett régi szőlőfajták több ősi szőlőfaj természetes keresztezéséből, variálódásából származtak, s ez az oka a termesztett szőlőfajták nagy változatosságának. Az ősi keleti kultúrnépek (egyiptomiak, föníciaiak, zsidók, perzsák stb.) 5000-6000 évvel ezelőtt a vadon talált szőlő legértékesebb változatait már termesztették, ezek a tenyésztés hatására tovább variálódtak, kereszteződtek, fogyasztásra alkalmasabb termést hoztak.
A borszőlő-fajták egy része, és a csemegeszőlő-fajták teljes számban az ősi keleti kultúrállamokból terjedtek termesztésbe vonása és tenyésztése útján alakult ki. Az amerikai szőlőfajok közül a jobb gyümölcsűeket Amerika növénytermesztő őslakói már termesztették. Bővebb ismeretünk van arról, hogy Amerika felfedezése után a bevándorlók főleg a V. labrusca fajt kezdték termeszteni. Az amerikai szőlőfajok jelentősége és nagyarányú termesztésbe vonása a XIX. században kezdődött, amikor Európába behozták Amerikából a peronoszpórát, a Lisztharmatot és a filoxérát. E vészszerűen fellépő betegségek és kártevők leküzdésére felkutatták az ellenálló szőlőfajokat, és ellenálló direkttermo fajták előállítására és alanyoknak használták fel. A K-ázsiai szőlőfajok közül nagyfokú fagytűrő-képessége miatt csupán a V. amurensis fajt vonták termesztésbe a XIX. sz. végén, ill. a XX. sz. elején. A különböző amerikai, ázsiai és eurázsiai szőlőfajokon belül és a fajok közötti keresztezéssel létrejött rendkívül nagyszámú szőlőfajtát a gyakorlatban többnyire négy nagy csoportba, mégpedig az alany-, a borszőlő-, a csemegeszőlő- és az inkább borkészítésre termesztett direkttermo fajták csoportjába soroljuk.
A szőlő termesztési tényezői.
Éghajlati igénye.
Fény-, víz-, de különösen hőigénye eléggé meghatározott. Ez utóbbinak van egy alsó és egy felső határértéke, amelyet a szőlő tartósan már nem tud elviselni.
Az Egyenlítő felé haladva a felső határérték, a sarkok felé haladva (déli, ill. északi szélesség) pedig az alsó határérték szab határt termesztésének. A szőlő gazdaságosan ott termeszthető, ahol az évi középhőmérséklet 9 C°-nál nem alacsonyabb, 21 C°-nál nem magasabb, és a júl.-i középHőmérséklet a 20 C°-ot eléri, de a 28 C°-ot nem haladja meg. A szőlő a 40 C° feletti hőmérsékletet már alig viseli el. Minél magasabb szélességi fokon termesztik a szőlőt, annál nagyobb jelentősége van a naposabb, védettebb fekvésnek (expositio). Az Egyenlítő felé haladva mind magasabban (pl. a Vezuv lejtőin 1000 m) lehet a szőlőt gazdaságosan termeszteni. Hazánkban 300-330 m-en túl a tengerszint felett már bizonytalan a fürt és a vessző jó beérése.
A mikroklíma előnyös alakulása azonban kivételes helyzetet teremthet. A szőlőtőkének a nedvkeringés megindulásától a lombhullásig tartó és évről évre megismétlődő tenyészfolyamata (Szőlő vegetációs ciklusa) tavasszal a napi középhőmérséklet 8-10 C° fölé emelkedésével kezdődik és ősszel 10 C° alá süllyedésével és a Hajtások fokozatos beérésével fejeződik be. A korai fagyok ezt a folyamatot sokszor erőszakkal zárják le. Nálunk a szőlő tenyészidőszaka 200 nap körül van, a délebbre fekvő államokban ennél jóval hosszabb.
Talajigénye.
A szőlőfajok közül a Vitis vinifera a talajjal szemben nem igényes. Éppúgy megél a futóhomokon (Alföld-Nyírség), mint a mérsékelten sós szikes talajokon (Karcag, Kisújszállás, Túrkeve), a nagyon köves és az igen nehéz nyirok, talajokon (Eger, Pécs, Tokajhegyalja), a könnyű, laza pannonhomokon (Badacsony, Szt. Györgyhegy), a középkötött pannon-agyagon (Badacsony, Szt. Györgyhegy), a bazalttufamálladékon (Felsőörs) v, a permi homokkő-málladékon (Csopak). Kötött talajokon a nemes szőlőt termő eurázsiai szőlőfajták (Vitis vinifera) gyokérzetét a filoxéra megtámadja, ezért azokon ma hazánkban szőlőt majdnem kizárólag amerikai alanyú Oltványokkal telepítenek. Kötött talajon saját gyökerén telepített eurázsiai szőlőfajták csak a talajnak 1-2 évenként történő szénkénegezésével tarthatók fenn. Az amerikai és ázsiai fajok a talaj fiziológiailag hatékony mésztartalmával szemben nagyon érzékenyek és ezért nálunk csak a mésztűrő alanyfajták alkalmazhatók. A Sz. kedveli a közömbös és enyhén lúgos kémhatású talajokat. Kövecses, vörös és sötét színű talajokon ? amelyek vulkáni származású kőzetek málladékaival elegyesek ? telepített szőlők hazánkban kiváló, finom borokat adnak. A szőlő vízigénye elég nagy, mégis a szárazságot elég jól tűri, mert mélyre hatoló és messze elágazó gyökereivel vízigényét ki tudja elégíteni. Évi 500-550 mm csapadék jó eloszlásban elegendő. A talajban stagnáló, álló víz kipusztítja, mert gyökérzetétől elzárja a levegőt.
A szőlő életkora.
Kedvező környezeti és termesztési viszonyok között - ahol a szőlőt téli fagy sohasem károsítja, és a szőlőt nem metszik minden évben erősen vissza - a szőlő több száz évig is elél. Hazai viszonyaink között az alacsonyan nevelt és minden évben erősen visszametszett szőlők általában csak 40-50 éves korukig maradnak megfelelő termőképes állapotban. 50 év után nálunk a legtöbb szőlőt újra kell telepíteni.



Bogyós növény vásárlás >>>

Szőlő
Szőlő

Szőlő

Go to top of page