Saláta
gyökértetű
Saláta levéltetű
Salátamoly
Salétromsav
Salvia
Zsálya
Sambucus - Bodza
Sarlófű
Savanyú
talajok meszezése
Sárga
cserebogár
Sárgarigó
Sáskák
Sejt
Seregély
Sétány
Sirály
Solanum
- Csucsor, ebszőlő
Sólyom, Sólyomfélék
Somkóró
Somlói
borvidék
Sonkoly
Soproni
borvidék
sortávolság
Sóska
Sós
talajok
Sótűrés
Sövény
Springcrest
őszibarack
Stachys - tisztesfű
Staphylea
hólyagfa
Statice - sóvirág
Statikus
kompozíció
Sudaras korona sudár
Suháng
Suncrest
őszibarack
Sündisznó
Sütőtök
Szállítónyalábok
- edénynyalábok
Szállítósejtek
Szállítószövet-rendszer
Szalmabor
Szamárbogáncs
Szamóca
atka
Szamóca bimbólikasztó
Szamóca
eszelény
Szamóca fonálféreg
Szaporítás
Szaporító
sejtek
Szarvasgomba
Száradás
Szárazságtűrés
Száraz
talaj
Szárféreg
Szárított
szőlő
Származástan
Százlábúak
Szegfűbors
Szegfűszeg
Szelekció
Szemzés
Szemzőhajtás
Szennalevél
Szentjánoskenyér
fa
Szerbtövis
Szerecsendió
Szerv
Szerves
trágyák
Szerzett tulajdonságok
szél
Szikesedés
Szikes
talaj
Szikjavítás
Sziklakert
Sziklanövények
Sziklevél
Sziliciumdioxid
Szilvadarazsak
Szilvamoly
Szilva
pajzstetű
Szimmetria
Szín
öröklődés
Szipókás rovarok
Szisztemikus
szerek
Szitakötők
Szivárvány
Szobanövények
Szoliter
Szöcske
szőlő
Szőlő
bogyó
Szőlő gutaütése
Szőlő
gyökértetű
Szőlőilonca
Szőlőlevél
Szőlő
rügy
Szőlő virág
Szövőlepke
Szú
bogarak
Szukcesszió növénytársulás
Szűznemzés
|
Sejt Sejt (cellula).
Az élőlények legkisebb, önálló alaki és élettani egysége. Az alacsonyabbrendű
ún, egysejtű élőlények testét egyetlen ilyen önálló sejt alkotja, és ez végzi
az összes életfunkciókat.
A testet felépítő sejtek azonos munka elvégzésére
specializálódva szövetekké csoportosulnak, és így látják el az organizmus életfunkcióit.
Az egyetlen sejt szerkezeti felépítése - hasonlóan mint a soksejtűek testi
szerveződése - hosszú történeti fejlődés (Törzsfejlődés) eredménye. E fejlődés
egyes lépcsőfokain álló élőlényeknél, növényeknél és állatoknál, alakra, nagyságra,
belső és külső szerveződésre nézve igen nagy változatossággal találkozunk.
Valamennyi
sejt közös vonása, azonban az, hogy meghatározott alkotóelemeket tartalmazó protoplazmával
rendelkeznek. A protoplazma a sejt önálló életjelenséget mutató és tevékeny életműködést
végző anyaga. Fontosabb alkotóelemei: a citoplazma, a sejtmag, színtestecskék
és a plazmafüggelékek, sejtszervek.
A sejthártya (plazmabőr, plazmoderma) a sejtet körülvevő, a
sejtfaltól, ill. a külvilágtól elhatároló aránylag sok lipoidot tartalmazó hártya,
amely a sejt plazmájának (entoplazma) sűrűbb külső részéből áll.
Rajta keresztül
történik a táplálóanyagoknak a plazmába hatolása.
Helyzetileg és kolloidfizikai
sajátságait tekintve, egyaránt különbözik ettől az a plazmahártya (tonoplastum),
amely az egyéb plazmarészek felé határolja el a citoplazmát. A sejthártya nem
tévesztendő össze a sejtfallal (membrán), amely a növényi sejteket veszi körül,
de nem élő plazma, hanem annak csupán képződménye.
A sejtfalon megkülönböztetünk
középlemezt, amely főleg pektint tartalmaz,
és cellulózból álló vastagodási rétegeket, amelyek
nem egyenletesen, hanem helyenként, gödrösen, vermesen, lécesen, spirálisan stb.
jönnek létre.
A sejtfalhoz hasonlóan a sejt passzív (holt),alkotó részei még
a sejtnedv és a zárványok is, amelyek szintén a plazma
életműködése során keletkezett sejttermékek.
A külső Sejt-falrétegek cellulózvázába
egyéb járulékos anyagok rakódhatnak be. Így a fásodott sejtek jelentős mennyiségű
lignint tartalmaznak.
Viaszjellegű járulékos anyagok a szuberin és a kutin.
A legtöbb gomba sejtfala kitinből áll. A sejtfal vastagodása
kétféleképpen történik. Ha a meglevő sejtfalra új sejtfalanyag-molekulák v. a
citoplazmában keletkezett sejtfalanyagból álló lemezkék rakódnak rá, ezt rárakódásnak(appozíció)
nevezzük, és ez a sejtfal vastagságát növeli. Ha viszont az újonnan keletkező
sejtfal-részecskék a meglevők közé ékelődnek, ezt közbeékelődésnek (intussusceptio)
nevezzük, ami a sejt terjedelmét, nagyságát növeli.
A sejt alakig az eltérő
életmód és a fejlettségi állapot szerint igen változatos. Főleg az egysejtűek
körében találkozunk nagy alakgazdagsággal, de a társult v. szövetekbe tömörült
sejtek alakja is változatos. Utóbbinál a sejt a sejtfal alakulásától függ. Alaptípus
a gömb. Az ettől eltérő főbb alaktípusok: az egyenlő átmérőjű kocka v, szabályos
poliéder, a parenchyma sejteknél korong- v, csillag alak, főleg az egysejtűeknél.
A hosszúkás megnyúlt sejtek az egysejtűeknél gyakran egyenes (bacillus), hajlított
(vibrio) v. csavarvonalas (spirillum) fonálalakot mutatnak.
Végül a csupasz
egysejtűek körében gyakran találkozunk változó alakú, ún. alaktalan sejtformákkal
is (pl. Amoeba).
A sejt nagysága szintén igen változatos. A mikron (0,001 mm)
tört részével mérhető parányi sejtek mellett (pl. a Micrococcus) több milliméter,
szabad szemmel is jól látható, terjedelmes óriássejtek (pl. madarak
petesejtje, növényi sejtek) is előfordulnak.
A sejt mozgása. A sejt hely- v.
helyzetváltoztatása. Első esetben a mozgás az egész sejtre, utóbbi csak bizonyos
sejtalkotórészekre terjed ki. A helyzetváltoztatás módjai:
1. kúszó
(v, amoeboid) mozgás közben a sejt plazmakaréjokat bocsát ki, és a plazma többi
része ebbe belefolyik. Többnyire a csupasz, fal nélküli sejtek mozognak így.
2.
Csúszó mozgás közben a helyváltoztatás plazma v, nyálka kiválasztásával történik.
3. A rajzó mozgás különlegesen alakult sejtfüggelékkel (ostorok, csillangók)
történő mozgás. Belső sejtmozgása mozdulatlan sejtek plazmájának sejtfalon belüli
áramlása. Ilyen pl. a keringő mozgás. Itt az idős központi sejtüreggel rendelkező
sejtek plazmája mint őstömlő a sejtfal mentén helyezkedik el, és ez mozog magával
ragadva az egyéb sejtalkotó részeket. Hasonló ehhez a szétáramló mozgás (cirkuláció),
amely a sok vakuolumos sejtekben tapasztalható. Lüktető mozgás közben a vakuolum
bizonyos időközönként megnövekszik, majd hirtelen összehúzódik, és kiönti tartalmát
a citoplazmába anyagokat vesz fel, azokat lebontja, ill. átalakítva saját testanyagává
formálja, a táplálóanyagokban levő kötött energiát felszabadítva életfolyamataira
használja fel, s a közben keletkezett bomlási termékeket eltávolítva környezetébe
juttatja (excretio).
A sejt anyagcseréjének mozzanatai:
1. Anyagfelvétel.
A gáznemű anyagok diffúziós, a folyékony anyagok (oldatok) pedig ozmotikus úton
jutnak el a sejtbe.
2. Építőanyagforgalom (Asszimiláció), mely energiafelhalmozóssal
jár.
3. Lebontó anyagforgalom (Disszimiláció), amely energiafelszabadítást
eredményez.
4. Raktározó anyagforgalom, amely anyagfelvétel hiányában az élethez
szükséges anyagokat és energiát biztosítja.
Kertészeti
lexikon >>
Sejt |
|
