Ókori kertek

Ókori kertek. Egyiptomban (i. e. XXXIII.-I. sz.) a termékeny Nílus-völgyben főleg csak egynyári növényeket termesztettek.
Fákat, cserjéket magasabban fekvő, mesterségesen öntözött területre telepítettek.

A fákat sorokba rendezték. Díszkertjeik - ahogy azt az i. e. 2700-ból ránkmaradt leírás, majd későbbi ábrázolások igazolják - architektonikusak.

Téglalap alakú medencéiket egyenes vonalú utakkal, gyepfelületekkel, fasorokkal keresztezték.
A kert tengelyesen kapcsolódott az épületekhez. Az itt kialakult szabályosság, a tiszta mértani rend évezredek múlva is vezető elvként érvényesült a kertművészetben.

A babiloniaiak és az asszírok (i. e. XXV.-VI. sz.) Mezopotámia gazdag növényi élettel, természetes erdőkkel borított területén kertjeikben, parkjaikban a tájat stilizálták és ábrázolásaik, domborműveik tanúsága szerint ligeteket alkottak, amelyekben a festői (természetes) tájkialakítást és nem az architektonikus rendet keresték.

Míg Egyiptomban az ábrázolás tárgya az ember, addig Mezopotámiában a táj.

Híresek voltak a Szemiramisz királynénak tulajdonított - mesterséges dombok egymásfelőli lépcsőin kialakított - függőkertek.

A görögök (i. e. XI.-II. sz.) fejlett haszonkertek létesítésén kívül főleg arra törekedtek, hogy épületeik, településeik és a rendkívül szép természetes táj között minél teljesebb összhang legyen.
A fejlődés e korai szakaszán kialakult a szentelt liget.

A városok főterét, az agorát fásították. A városok mellett létesített gimnáziumok gyepesített, fásított sportterületek voltak, amelyekhez közparkok csatlakoztak.

A görög polgárság közkertjeit kifejezetten üdülésre használta. A hellenisztikus korban a bizánci pompakedvelés és a technikai bravúrok szeretete vált urrá.

A rómaiak (i. e. VIII.-i. sz. V. sz.) a villaépítéssel együtt - a peristyles udvaron - kifejlesztették a lakóház mértani kertjét, később a házak melletti díszkertet.

Városaikban nyilvános kerteket, sporttereket, lovaglópályákat, úszómedencéket, a nyaralóhelyeken pompás parkokat létesítettek.

A lejtős területet teraszokká alakították, ezeket tarka virágágyakkal, fasorokkal, szobrokkal, pergolákkal díszítették.

A kertben kényelmes padok, nyugágyak voltak.
Elengedhetetlen volt a víz legkülönbözőbb módon való használata. Kedvelt növényeik voltak a platán, a mirtusz, a babér, a rózsa és a buxus.

Távolkeleten, Kínában és Japánban szintén már az ókorban fejlett kertkultúra volt. Kertészetük eredete a történelem előtti korba nyúlik vissza. A mondákon és szájhagyományokon kívül tudunk az i. e 2. évezred híres kertjeiről, i. e. II. szd.-tól pedig már irodalmi adatok is vannak egyes nevezetes kertészeti alkotásaikról.

Ókori kertek