Méhek ellenségei, kártevői

Méhek ellenségei kártevői. A mézelő méhnek számos kártevője és ellensége van.

Az emlősök közül a legveszedelmesebbek az egerek. Nyáron alig okoznak kárt, mert a méhek védekezni tudnak ellenük. Télen azonban a telelőfürtbe húzódott család mellett behatolhatnak a kaptárba, összerágják a lépeket, megdézsmálják a mézet ás a virágport.

Az állandó zaklatással a méh család pusztulását okozhatják. A rovarevő cickányok ugyancsak télen válhatnak veszedelmesekké, a méheket pusztítják.

A kijárónyílásokra szerelt 7 mm nyílású szűkítő rács jó védelem az egerek ás a cickányok ellen.

A Békák es a gyíkok is a méhek ellenségei, méhpusztítók. Különösen a földhöz közel eső alsó kijárónyílásokban és a földön fekvő itatókon okozhatnak érzékeny károkat.

A madarak közül a gyurgyalag v. méhészmadár (Merops apiaster) a legkártékonyabb. Főleg hártyásszárnyú rovarok kal táplálkozik, a gyűjtőméheket röptükben fogja el.

Esős, hűvös időben, amikor a méhek nem röpködnek, egészen a Kaptárakhoz merészkedik. Ritkasága miatt védett madár, helyenként azonban ma is tömegesen fészkel.

A fecskék is szívesen vadásznak a méhekre. Télen a harkályok ás a cinkék zavarhatják a telelő családok nyugalmát

A rovarok közül a halálfejes lepke v. boszorkánypille (Acherontia atropos) mézrabló.

A 7 mm-es szűkítő rács ez ellen is véd. Már jún. végén, júl. elején fel kell szerelni.

A darazsak is sok mézet elhordhatnak hűvös időben, amikor a méhek öszszehúzódva őrizetlenül hagyják a kijárónyílásokat.

A lódarázs (Vespa crabro) a méhekre vadászik. A párzásra kiröpülő anyát is elfoghatja.
A méhfarkas (Philanthus triangulum) a gyűjtögető méhek közül szedi áldozatait.

A Hangyák ás a fülbemászók különösen az erdős vidékeken kellemetlenkednek; megdézsmálják a mézet ás a virágport és nyugtalanítják a családokat.

A felsorolt rovarok fészkeik elpusztításával, csalétkes üvegekkel v. méreggel irthatók.

A vaksi méhtetű (.Braula coeca) kb. 1,5 mm hosszú, szárnyatlan légy, a kaptárak gyakori lakója. Lábaival a méhek testén kapaszkodik, különösen az anyát lepi el. Néha 50-60 is tanyázik egy anyán. Nem vérszívó. Táplálékát a méhek szipókájáról lopja el.

A tetvek eleszik a táplálékot az anya elől, ezért az éhezik és felhagy a petézéssel.

A méhtetű petéit a mázessejtek viaszfödelének a belső oldalára rakja; nyüvei a viaszfedélben vájt zegzugos alagutakban fejlődnek. A méz lefedelezésével és a viasz kiolvasztásával elpusztíthatók.

Az anyát dohányfüsttel lehet megszabadítani a tetvektől. Dohányfüsttel v. naftalinnal a méhekről is leszédíthetők a kaptár fenekére terített papírra. A pompás nünüke (Melee variegatus) háromkarmos lárvája a méhek en élősködik, annak a vérét szívja.

A nagyviaszmoly (Galleria mellonella L.) és a kisviaszmoly (Achroea grisella F.) a mézelő méhek legnagyobb kártevői.

Hernyóik a lépek megrágásával, a fiasítás körülhálózásával és a viasz elfogyasztásával több kárt okoznak, mint a többi Méh ellenségei együttvéve.

Erős, népes családban legfeljebb a Kaptár fenekén található hulladékban tanyáznak, de a gyenge családokban, méhek nélküli kasokban, kaptárakban hagyott lépeken v. a lépszekrényekben annyira elszaporodhatnak, hogy a lépeket teljesen elpusztítják.

Csak az ún. szűzlépek, amelyekben még nem volt fiasítás, mentesek tőlük. Védekezés: erős családok, a kaptárak fenekének gyakori takarítása, a tartaléklépek kénezése. Jól záródó lépszekrényben v. kénezőkamrában m3-enként 150-200 g kén elégetésével a hernyók és a molyok elpusztíthatók.

A kénezést 10-14 naponként ismételni kell. Nyitott, mézet tartalmazó lépeket kénezni nem szabad, mert a méz elnyeli a képződő kándioxidot és mérgezővé válik.

Használatba vétel előtt a kénezett lépeket jól ki kell szellőztetni. A molyok által meglepett gyenge családot szűkítsük annyi keretre, amennyit sűrűn takar, felesleges lépjeit szedjük el és kénezzük. A fias- keretekből kopogtatással lehet a hernyókat kiugratni.

    méhlegelő     barnatörés

Méhészettel kapcsolatos cikkek