Telefon: 06-20/981-7694 | E-mail: info(@)tuja.hu

Wiandt Kertészet Wiandt Kertészet

Kertészeti lexikon - Magyarország talajai
A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V Z

Magyarország talajai

Magyarország talajai az ország földrajzi helyzete, földtani felépítése, éghajlati, domborzati és vízrajzi viszonyai következtében mind Ny-Európa erdőtalajaihoz, mind K-Európa csernozjom talajaihoz hasonlóak. A sík, szárazabb éghajlatú alföldek csernozjom talajai körül a középhegységek és dombvidékek barna erdőtalajai találhatók. Az alföldek talajtakarója azonban nem egységes. A csernozjom talajokkal borított sík v, hátas területek mellett, különösen a mélyedményekben szikes, réti és lápos talajok fordulnak elő.
A csernozjom talajok tulajdonságai a füves sztyepp növényzet alatt alakultak ki. Hazánkban ugyanúgy, mint a Duna-völgy más tájain, leggyakrabban a mészlepedékes csernozjomok találhatók. Ugyancsak az Alföldön fordul elő nagy kiterjedésben a réti csernozjom, azonban ennek kialakulása folyamán a talajvíz hatása már érvényre jut és ennek nyomai felismerhetők. Még erősebb talajvíz-hatás esetén a növényzet már réti elemekből áll, és a képződő talajt réti talajnak nevezzük. Ha a talajvíz mélysége megengedi, sók halmozódnak fel a réti talajszelvényben, amelyek lehetnek Gipsz, keserűsó v. szóda. Ha a sófelhalmozódás és a kicserélhető nátrium mennyisége uralkodó, a talaj szikes.
Az Alföld és a Kisalföld legmélyebb fekvésű részein terülnek el a láptalajok, amelyek régebbi, nyílt vízterületek fokozatos benövése és a vízi növényzet maradványainak tőzegesedése útján keletkeztek. Folyóvölgyekben, árterületeken a gyakori elöntés miatt és a feliszapolódás következtében állandó növénytakaró nem alakulhat ki. Az itt képződött talajok, melyekre a folyóvízi üledékképződés jellemző, az öntéstalajok. Hasonlóan kiforratlan jellegű talajokat találunk a Duna—Tisza közi hátságon, azonban itt a növénytakaró kialakulását nem a víz akadályozza, hanem a szél. Igy keletkeznek a futóhomokok.
Az Alföldön a felsorolt talajok úgy helyezkednek el, hogy a magasabb hátakon, ha azok nem homokosak, hanem a talajképző kőzet lösz, v. ehhez hasonló üledék, csernozjom talajokat találunk. Homokos területeken ugyanilyen fekvésben a csernozjom jelleg csak gyengén jelentkezik, v. szélsőséges esetekben futóhomok borítja a felszínt. Ebben az esetben a termékenységet az eltemetett talajszintek szabják meg. A mélyebb részeken, ott, ahol a talajvíz a múltban v. még a jelenben is a felszíntől 2-3 m mélységben megtalálható, réti talajok és szikesek fordulnak elő, míg a legmélyebb fekvésben, ahol a vízborítás állandó volt, a láptalajok terülnek el.
Jelentős szerepet játszott a talajképződési folyamatok irányának megváltozásában a talajvízszint süllyedése, ami az ármentesítés, vízrendezés következményeként jelentkezett. Ezeknek a tényezőknek a hatása a talajok sztyeppesedése néven foglalható össze, aminek következtében a nem csernozjom talajok felső szintjei csernozjomhoz hasonlóvá alakulnak át.
Az alföldeket körülvevő dombok és hegyek talajtakarója jellegében eltér a csernozjom terület talajaitól. Itt az éghajlati hatásokat legjobban tükröző talajok a barna erdőtalajok típusaiba tartoznak. Ezek mellett itt is találhatók más típusú talajok, azonban ezek előfordulását nem a talajvíz mélysége és tulajdonságai határozzák meg, hanem a talajképző kőzet talajformáló hatása lép előtérbe.
A barna erdőtalajok típusai egymástól a talajképződés folyamatai, a kilúgzás és a savanyodás mértéke alapján különböztethetők meg. Míg a barna földeket a kilúgzás, a szénsavas mész kimosódása mellett az egyenletes agyagosodás, a szemesés, sokszöges, majd diós szerkezet jellemzi, az agyagbemosódásos barna erdőtalajokban a feltalaj kilúgzása következtében az agyag a felhalmozódási szintbe vándorol, amely a vasas hártyák hatására sötétebb, vörösesbarna színű és diós v hasábos szerkezetű lesz. A kilúgzási szint ugyanakkor kifakul és szerkezete porossá, lemezessé válik. Ha a talaj savanyodása még erősebb, a kilúgzási szint kolloid része megbomlik és vastartalma a mélyebb szintekbe vándorol. E folyamat, a podzolosodás hatására a kilúgzási szint kolloidjai kovasavban gazdagabbá, vasban és alumíniumban szegényekké válnak. Ugyanezen két utóbbi folyamat a homoktalajokon ritmusos kicsapódást idéz elő a felhalmozódási szintben, amely esetben a talajt kovárványosnak nevezzük.
A Dunántúlon, a Siófok—Simontornya vonaltól Ny-ra váltják fel a csernozjom talajokat a barna erdőtalajok, de az átmeneti övezetben a fentieken kívül olyan talajokat is találunk, amelyek egymás mellett viselik a csernozjom jellegű humuszosodás és a barna erdőtalajokra jellemző agyagosodás, kilúgzás és a vas szabaddá válásának jeleit. Ezeket csernozjom-barna erdőtalajoknak hívjuk, és megtalálhatók az Alföld, valamint az Északi KözéphegységKözéphegység találkozásánál is.
Északi Dunántúlon Ny-ra, az ÉszakiKözéphegységben É—ÉKfelé haladva, a tengerszint feletti magassággal, a csapadékos éghajlattal, és a kisebb párolgással együtt váltják egymást a barna erdőtalajok típusai. A barna földek mellett az agyagbemosódásos, a podzolos barna erdőtalajok, majd a pszeudoglejes barna erdőtalajok helyezkednek el. Vas és Zala megyének Ny-i részein ezeket a talajokat láthatjuk, míg Sopron megye hegyes részein, az áfonyás, csarabos növénytakaró alatt kis területen a savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok keletkeznek. Megtalálhatók ezek a talajok a Bükk és a Zempléni-hegység savanyú kőzetein is.
A barna erdőtalajok sorozatát megzavarják a kőzet által befolyásolt talajok, mint a Gerecse, Vértes, Bakony és Bükk hegység mészkövein és dolomitjain a rendzinák. Ugyanilyen jellegű kőzethatást mutatnak a vulkáni kőzeteken kialakult fekete nyiroktalajok, amelyek szelvényében a kőzettörmelék, a málladék és a humusz keveredése az uralkodó talajfolyamat. Előfordulnak az erdőtalajok övezetében is láptalajok, mint a Kisbalaton, Nagyberek, Zala-völgy, Tapolcai-berek lápjai, valamint a Fejér megyei Sárrét. Ezekben tőzegkitermelés és tavi mészbányászat is folyik.

Magyarország talajai
Magyarország talajai

Magyarország talajai

Go to top of page