Macskagyökér
Madarak
Madárvédelem
mag
Magaslati éghajlat
Magbél
Magház
Maghéj
Magkezdemény
Magnélküli gyümölcs
magnézium
Magnézium-adszorpció
Magnéziumhiány
Magnolia
Magonc
Magyar kajszi
Magyarország talajai
Malaga bor
Mandarin
Mandragora
Mandula kajszi
Mangán
Mangánhiány
Mango
Manifesztáció
Mannitos erjedés
Manna
Maradvány fajok
Marcipán
Margitsziget
Marokkói sáska
Marrubium - pemetefű
Martilapu
Maximális vízkapacitás
Maycrest őszibarack
Májusi cserebogár
Mákfélék
Mállás
Másodlagos fertőzés
Másodlagos ivari bélyegek
Másodlagos kártevők
Másodvirágzás
Meddő virág
Mediterrán éghajlat
Mediterrán kert
Megbetegítő képesség
Meghonosodás
Megporzás, beporzás
Megszorult mag
Megtermékenyülés
Meleg okozta károk
Meleg talaj
Melica - Gyöngyperje
Melioráció
Mellékgyökér-rendszer
Mendelizmus
Meszes talajok
Meszes-szódás szikes talaj
Metamorfózis
Metaplazia
Metasequoia glyptostroboides - Kínai mamutfenyő
Metán baktériumok
meteorológia
Metilalkohol
Mezei gabonamoly
Mezei pocok
Mezei poloskák
Mezei tücsök
Meztelen csigák
Mezofita mezofiták
Mezoklíma
Mezőségi talajok
Mécsvirág
Méhek ellenségei
Méhek etetése
Méhek irányítása
Méhek itatása
Méhek nemesítése
Méhek szerepe ...
Méhfélék
Méhlegelő
Méhsejt
Méhszurok - propolisz
Méhviasz
Mészhiány
Mészkiválások
Mészkő
Mésztartalom
Mételykóró
méz
Mézbor
Mézelő méh
Mézelő növények
Mézgásodás
Mézharmat
Micélum
Michelini őszibarack
Micrococcus
Mikro domborzat
Mikroelemek
Mikro evolució
Mikroflóra
Mikroklíma
Mikroorganizmusok asszociációja
mohák
Mohák kártétele
Móri borvidék
Must elválasztás
Must erjedése
Mustjavítás
Mustár
Mutáció
Mutációs arány

<<< Kertészeti lexikon - M

Magyarország talajai

Magyarország talajai az ország földrajzi helyzete, földtani felépítése, éghajlati, domborzati és vízrajzi viszonyai következtében mind Ny-Európa erdőtalajaihoz, mind K-Európa csernozjom talajaihoz hasonlóak. A sík, szárazabb éghajlatú alföldek csernozjom talajai körül a középhegységek és dombvidékek barna erdőtalajai találhatók. Az alföldek talajtakarója azonban nem egységes. A csernozjom talajokkal borított sík v, hátas területek mellett, különösen a mélyedményekben szikes, réti és lápos talajok fordulnak elő.
A csernozjom talajok tulajdonságai a füves sztyepp növényzet alatt alakultak ki. Hazánkban ugyanúgy, mint a Duna-völgy más tájain, leggyakrabban a mészlepedékes csernozjomok találhatók. Ugyancsak az Alföldön fordul elő nagy kiterjedésben a réti csernozjom, azonban ennek kialakulása folyamán a talajvíz hatása már érvényre jut és ennek nyomai felismerhetők. Még erősebb talajvíz-hatás esetén a növényzet már réti elemekből áll, és a képződő talajt réti talajnak nevezzük. Ha a talajvíz mélysége megengedi, sók halmozódnak fel a réti talajszelvényben, amelyek lehetnek Gipsz, keserűsó v. szóda. Ha a sófelhalmozódás és a kicserélhető nátrium mennyisége uralkodó, a talaj szikes.
Az Alföld és a Kisalföld legmélyebb fekvésű részein terülnek el a láptalajok, amelyek régebbi, nyílt vízterületek fokozatos benövése és a vízi növényzet maradványainak tőzegesedése útján keletkeztek. Folyóvölgyekben, árterületeken a gyakori elöntés miatt és a feliszapolódás következtében állandó növénytakaró nem alakulhat ki. Az itt képződött talajok, melyekre a folyóvízi üledékképződés jellemző, az öntéstalajok. Hasonlóan kiforratlan jellegű talajokat találunk a Duna—Tisza közi hátságon, azonban itt a növénytakaró kialakulását nem a víz akadályozza, hanem a szél. Igy keletkeznek a futóhomokok.
Az Alföldön a felsorolt talajok úgy helyezkednek el, hogy a magasabb hátakon, ha azok nem homokosak, hanem a talajképző kőzet lösz, v. ehhez hasonló üledék, csernozjom talajokat találunk. Homokos területeken ugyanilyen fekvésben a csernozjom jelleg csak gyengén jelentkezik, v. szélsőséges esetekben futóhomok borítja a felszínt. Ebben az esetben a termékenységet az eltemetett talajszintek szabják meg. A mélyebb részeken, ott, ahol a talajvíz a múltban v. még a jelenben is a felszíntől 2-3 m mélységben megtalálható, réti talajok és szikesek fordulnak elő, míg a legmélyebb fekvésben, ahol a vízborítás állandó volt, a láptalajok terülnek el.
Jelentős szerepet játszott a talajképződési folyamatok irányának megváltozásában a talajvízszint süllyedése, ami az ármentesítés, vízrendezés következményeként jelentkezett. Ezeknek a tényezőknek a hatása a talajok sztyeppesedése néven foglalható össze, aminek következtében a nem csernozjom talajok felső szintjei csernozjomhoz hasonlóvá alakulnak át.
Az alföldeket körülvevő dombok és hegyek talajtakarója jellegében eltér a csernozjom terület talajaitól. Itt az éghajlati hatásokat legjobban tükröző talajok a barna erdőtalajok típusaiba tartoznak. Ezek mellett itt is találhatók más típusú talajok, azonban ezek előfordulását nem a talajvíz mélysége és tulajdonságai határozzák meg, hanem a talajképző kőzet talajformáló hatása lép előtérbe.
A barna erdőtalajok típusai egymástól a talajképződés folyamatai, a kilúgzás és a savanyodás mértéke alapján különböztethetők meg. Míg a barna földeket a kilúgzás, a szénsavas mész kimosódása mellett az egyenletes agyagosodás, a szemesés, sokszöges, majd diós szerkezet jellemzi, az agyagbemosódásos barna erdőtalajokban a feltalaj kilúgzása következtében az agyag a felhalmozódási szintbe vándorol, amely a vasas hártyák hatására sötétebb, vörösesbarna színű és diós v hasábos szerkezetű lesz. A kilúgzási szint ugyanakkor kifakul és szerkezete porossá, lemezessé válik. Ha a talaj savanyodása még erősebb, a kilúgzási szint kolloid része megbomlik és vastartalma a mélyebb szintekbe vándorol. E folyamat, a podzolosodás hatására a kilúgzási szint kolloidjai kovasavban gazdagabbá, vasban és alumíniumban szegényekké válnak. Ugyanezen két utóbbi folyamat a homoktalajokon ritmusos kicsapódást idéz elő a felhalmozódási szintben, amely esetben a talajt kovárványosnak nevezzük.
A Dunántúlon, a Siófok—Simontornya vonaltól Ny-ra váltják fel a csernozjom talajokat a barna erdőtalajok, de az átmeneti övezetben a fentieken kívül olyan talajokat is találunk, amelyek egymás mellett viselik a csernozjom jellegű humuszosodás és a barna erdőtalajokra jellemző agyagosodás, kilúgzás és a vas szabaddá válásának jeleit. Ezeket csernozjom-barna erdőtalajoknak hívjuk, és megtalálhatók az Alföld, valamint az Északi KözéphegységKözéphegység találkozásánál is.
Északi Dunántúlon Ny-ra, az ÉszakiKözéphegységben ɗÉKfelé haladva, a tengerszint feletti magassággal, a csapadékos éghajlattal, és a kisebb párolgással együtt váltják egymást a barna erdőtalajok típusai. A barna földek mellett az agyagbemosódásos, a podzolos barna erdőtalajok, majd a pszeudoglejes barna erdőtalajok helyezkednek el. Vas és Zala megyének Ny-i részein ezeket a talajokat láthatjuk, míg Sopron megye hegyes részein, az áfonyás, csarabos növénytakaró alatt kis területen a savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok keletkeznek. Megtalálhatók ezek a talajok a Bükk és a Zempléni-hegység savanyú kőzetein is.
A barna erdőtalajok sorozatát megzavarják a kőzet által befolyásolt talajok, mint a Gerecse, Vértes, Bakony és Bükk hegység mészkövein és dolomitjain a rendzinák. Ugyanilyen jellegű kőzethatást mutatnak a vulkáni kőzeteken kialakult fekete nyiroktalajok, amelyek szelvényében a kőzettörmelék, a málladék és a humusz keveredése az uralkodó talajfolyamat. Előfordulnak az erdőtalajok övezetében is láptalajok, mint a Kisbalaton, Nagyberek, Zala-völgy, Tapolcai-berek lápjai, valamint a Fejér megyei Sárrét. Ezekben tőzegkitermelés és tavi mészbányászat is folyik.

Copyright (C) 2001-2013 

  Wiandt Díszfaiskola - Kertészet Komárom