Lisztharmat
- Frissítve: 2023-09-18 Kerti tanácsok Kerti munkák Lódarázs
Lisztharmat. Az Erysiphaoena családjába tartozó valódi élősködő gombák okozta betegség, melynek jellemző tünete, hogy a kórokozó gomba a növény felületét fehér (ritkán rózsaszínes vagy barna) penészszövedékkel vonja be, mintha a növény liszttel volna beszórva.
A gombák egész életüket élő, zöld növényi részeken élik le.
Penészfonadékuk (micélium) a gazdanövény felületén terjed, s csupán szívótömlőket
bocsátanak a felületi sejtekbe, ahonnan tápanyagjaikat szívják (felületi élősködők,
ektoparaziták).
A gomba nyári szaporodó szervei a kondiniumok, amelyek a micéliumfonalak elágazásainak végén, egymás után lefűződve keletkeznek.
A kondiniumok hamar csíráznak, néhány óra alatt csírafonalat fejlesztenek s azok tapadókoronggal megtapadnak a gazdanövény felületén.
A tapadókorong csúcsa áthatolásra képes fertőzési hifában végződik, mely befúrja magát a felületi sejtbe, ahol kifejleszti szívótömlőjét és megkezdődik az élősködés.
A kondiniumok tavasztól nagy tömegben, folyamatosan keletkeznek és a gomba nyári elterjedését szolgálják.
Egyes lisztharmat gombáknál rendszerint a nyár végén a micéliumszövedékben kifejlődik az ivaros szaporodási alak, a peritécium. Ezekben keletkeznek tömlőkben (aszkuszokban) az aszkospórák.
A tömlőspórák többnyire csak a következő év tavaszán érnek meg és kiszóródva az aszkuszból, megindítják a fertőzést.
Sok lisztharmat fajnál a prritécium s gomba áttelelésében lényegtelen szerepet játszik.
Helyette az áttelelést a rügypikkelyek közt meghúzódó micélium szolgálja, pl. a gabonalisztharmatnál a kondinium, a szőlő, a tölgy lisztharmatnál maga a micélium telel át.
Kertészeti növényeinken számos lisztharmatgomba élősködik.
Így az almán a Podosphaera leucotricha, birsen, naspolyán, galagonyán, berkenyén a Podosphaera oxyacanthae, őszibarackon a Sphaerotheca pannosa, kajszin és szilván a Phyllactinia corylea ...
Lisztharmat - Pallas lexikon
Lisztharmat az a fehér, lisztnemü bevonat, melyet az Erysiphe-családba tartozó gombák okoznak a növények zöld tagjain, főleg levelein.
A Lisztharmat gombák valamennyien külső paraziták, azaz miceliumuk csupán a megtámadott növények bőrén terjed szét és szaporodik el, nem szövi át sohasem azok belsejét s csupán a felhősejtekbe bocsát egyes dudorokat u. n. szivókákat (haustoriumokat) a gazdanövény nedveinek szívására.
A Lisztharmat gombáknak két fejlődési alakja van, u. n. conidium és perithecium alakja.
A conidiumok rendesen szintelen, tojásalakú sejtek, melyek nagyszámban fűződnek le tavasszal és nyáron a gazdanövény felületét belepő miceliumszálakból kiemelkedő tartókról, s amelyek elválásuk után, ha az időjárás meleg és nedves, azonnal képesek csirázni s igy a betegséget terjeszteni.
A peritheciumok rendesen csak ősszel jelennek meg a lisztes bevonaton, mint apró, szabadszemmel éppen csak hogy kivehető fekete tokok, melyek a Lisztharmat-gombák áttelelésére szolgálnak.
A peritheciumok belsejében különböző számú tömlőket s ezekben különböző számú tömlőspórákat találni, melyek a következő tavasszal megérnek, felrepesztik a perithecium tokját s igy kiszabadulva, szintén csiráznak s megindítják újolag a betegség fejlődését.
A Lisztharmat gombáknak kb. 30 faja ismeretes Európában, melyek főleg a peritheciumokon található különböző alakú micelium-függelékek (appendiculák vagy suffulcrák) alakjai szerint, majd a peritheciumokban található tömlők s az ezekbe zárt tömlőspórák száma szerint vannak nemekbe foglalva; az Oidium nem alá pedig oly Lisztharmat-gombák soroztatnak, amelyek fejlődésében csupán a conidium alak ismeretes.
A Lisztharmat gombák mind a kultur-, mind a vadon élő növényeken nagyon gyakoriak és többször igen nagy károkat okoznak; némelyik faj (például a szőllőlisztharmat) csak egy-egy gazdanövényre, másik pedig (például a lóherelisztharmat, Erysiphe Martii Lév.) több különböző nemü, sőt családú növényre van utalva.
Említendő Lisztharmat-gombák a Podosphaera tridactyla Lév., mely a szilvafán; a Sphaerotheca pannosa Lév., mely a rózsafán; a Phyllactinia suffulta Sacc., mely a körtén; az Uncinula spiralis Berk. et Curt. (régibb neve Oidium Tuckeri Berk.), mely a szőllőn; a Microsphaera Lycii Lasch, mely a liciumon; az Erysiphe graminis Lév., mely a Gabonafélének és az Oidium Violae Pass., mely az árvácskán élősködik.
A Lisztharmat ellen biztos védekezést nyujt a növények zöldrészeinek többszöri behintése közönséges kénporral vagy kénvirággal, mit 1846. először Kyle angol kertész alkalmazott a szőllőlisztharmat ellen.
A kénpor nemcsak meggátolja a behintett növény infekcióját, hanem egyszersmind gyógyítja is a már beteg növényt, amennyiben az ennek csupán külsejéhez tapadó micelliumot tönkre teszi; az még kérdés tárgya, vajjon a kén közvetlen mérge-e a Lisztharmat-gombáknak, vagy hogy a kénből a Nap heve alatt fejlődő kénessav hat-e rájuk mérgezőleg?
A kénporhintést száraz meleg időben kell alkalmazni s e célra legegyszerübb eszköz a bojtos kénező, mi nem más, mint egy pléhszelence, amelyből a kénpor két rostán át a szelence alsó végébe alkalmazott pamutbojtok között szóratik ki.
Kénporhintésre szolgálnak a kénporfujtatók is; ezek kis kézi fuvók, melyeken a kénpor felvételére egy tartó szolgál, melyből egy hosszu, végén finom rostával elzárt cső vezet ki.
Fujtatásnál a kéntartóból a kénpor a csőbe jut s ennek rostáján át finoman kiszóródik. Végül vannak háton hordozható kénporfujtató-gépek is, minő p. a Vermorel-féle Torpille.
Helytelenül Lisztharmatnak mondják néha a különböző növényeken, főleg gyümölcsfákon található ama fehérszinü bevonatokat is, melyeket az illető növényeken nagy mennyiségben élősködő levéltetvek levedlett bőrei alkotnak.