Levél, növények levelei

levél (folium). A levél a hajtás különnemű, korlátolt növekedésű, exogén eredetű oldalképlete, amely az asszimiláció t és a felesleges vízelpárologtatását, a transzspirációt végzi.

A homológia szerint a hajtásos növények ivartalan nemzedékének (sporophyton) alapképlete a levélképlet (phylloma). A növény egyedfejlődése során a Hajtás tenyészőkúp oldalán megjelenő levéldudorokból fejlődik. A leveleket fejlődésük, a hajtáson való elhelyezkedésük és működésük alapján csoportosítjuk Amennyiben a levél csak asszimilál és párologtat, trophophylum-nak nevezzük, amennyiben viszont sporangiumokat visel, sporophyllum-nak mondjuk.

A Harasztok asszimiláló és egyben spórákat viselő levelei a sporotrophophyllum-ok. A magasabbrendű növények levelei közül a sziklevél (cotyledon) a csíranövény levele, amely a magban már megvan és v, tartaléktápanyagot tartalmaz, v. a növény első asszimiláló levéle Az allevelek (kataphylla) a lomblevélek alatt elhelyezkedő, működésük és alakjuk tekintetében ezektől eltérő levélek, a fellevélek (hypsophylla) pedig a lomblevélek feletti tájon helyezkednek el.

A levelek legnagyobb tömegét a lomblevélek (nomophylla) adják, amelyek a növény legváltozatosabb szervei. A szárhoz a levélalappal illeszkedik, ez a levélnyélben (petiolus) folytatódik, s ez viseli a levéllemezt (lamina).

Ha a levélnek nyele van, nyeles levél, ha nincs nyele, ülő levél.
Ha a lemez osztatlan, egyszerű v. ép levél, ha a lemezen kisebb-nagyobb bemetszések vannak, tagolt levél, ha pedig a levélnyél ágazik el, úgy összetett levél jön létre, amely különálló lemezrészekből. levélkékből (foliola) áll.

A levélnyélben futó edénynyalábok a levéllemezben folytatódnak és az erezetet alkotják. Mind, az erezet, mind a levél tagoltsága igen különböző.

Ha az erek nagyjából párhuzamosak (Egyszikűek), úgy ez a mellékérrendszer, ha viszont a levél közepén hosszában egy vastagabb ér, a főér fut, s ebből ágaznak ki az oldalerek, ez a főérrendszer (Kétszikűek). Mind a lemez tagoltsága, mind a főérrendszer lehet villás, szárnyas és ujjas v, tenyeres, ha az elágazás fürtös, és ölbefogott, ha az elágazás bogas. A levél lemezén leggyakrabban az alsó és felső lapja, a színe és a fonókaegymástól eltérő, s a levél lapjával fordul a nap felé. Ez a dorziventrális (v. bifaciális) levél. Ritkábban a levél lemeze függőlegesen áll s a lemezen egyforma jobb és baloldalt különböztetünk meg. Ez az izolaterálás levél.

Ennek megfelelő a levél szöveti szerkezete is. A levél szövettanilag bőrszövettel (epidermis) borított alapszövet.

A bőrszövet rendszerint egysejtrétegű (a bőrnemű leveleknél többsejtrétegű is lehet, pl. Ficus, sejtjei közt vannak a levegőnyílások (stomák) zárósejtjei, amelyek a légrések szabályozásában és így a széndioxid-felvétel és a párologtatás tekintetében fontosak.

A két epidermis közti alapszövetet mesophyllum-nak nevezzük,amely kloroplasztiszokat tartalmaz (chlorenchyma), s ebbe ágyazódnak be az erek. Dorziventrális levelek esetén a mesophyllum a levél színe és fonáka felé eltérő (heterogén), amennyiben a levél színe alatt a kissé megnyúlt sejtekből álló oszlopos (palisad) parenchyma, ez alatt, a levélfonák epidermise felett pedig a szivacsos parenchyma helyezkedik el. Az izolaterális levélek lehetnek szintén heterogén mesophyllumúak, amikor mindkét epidermis alatt oszlopos, a kettő közt pedig köztes parenchyma található.

Homogén szerkezetű levelek esetén az izolaterális levél mesophyilluma egységesen köztes parenchymából áll. Attól függően, hogy egy szárcsomón hány levél van, megkülönböztetünk szórt, átellenes és örvös levélállást.

Szórt levélállás esetén egy csomón egy levél, örvös levélállás esetén pedig egy csomón több levél helyezkedik el. Ez utóbbinak azt az esetét, amikor egy csomón két levél van, álellenes levélállásnak nevezzük. Ennek leggyakoribb esete az, amikor az egymás felett elhelyezkedő csomók levélpárjai egymáshoz képest derékszög ben állnak. Ez az ún. keresztben átellenes levélállás. A spirális mentón elhelyezkedő szórt állású levélek az egyszikűekre, a kétszikűek és a Nyitvatermők nagy részére jellemzők, míg az örvös levélállás a zsúrlókra és a kétszikűek egy részére jellemző.

Ha a levél a szár tövénél van. rendszerint levélrózsát alkotva, úgy tőlevélnek, ha pedig a száron van, úgy szárlevélnek nevezzük. Ez utóbbiak lehetnek nyelesek és ülők. Ha az ülő levél válla a száron túlnő, ez szárölelő levél, ha pedig a két levélváll a szárhoz való csatlakozás mögött összenő, ez az átnőtt, v. átal-búvó levél.
A levélalapon függelék is lehet, jobbra és balra 1-1 levélhez hasonló lapos képlet, a pálha (stipula). Ha ez összenő (pl. keserűfűfélék), pálhakürtőnek (ochrea) nevezzük. A virág kocsányán levő fellevelet előlevélnek v. pálhácskának (bracteola) mondjuk. Az egyszikűeknek 1, a kétszikűeknek pedig 2 előlevele van. Ha örvös levélállás esetén a pálhák a lomblevélekhez hasonló alakúak és nagyságúak, úgy állörv jön létre (pl. buzérfélék).