Kabóca
Kacs,
kacsozás
Kagylók
Kajszi
gutaütés
Kakaófa
Kakascímer
Kakaslábfű
Kaktusz
Kakukk
Kakukkméh
Kalanchoe
- korallvirág
Kalász
Kaliforniai
pajzstetű
Kalló cserebogár
Kapásnövények
Kapcsolódás
Kapilláris
jelenségek
Kapor
Kaptár
Karalábé
Karantén
Kardamom
Kardi
Karfiol
Kaszat
Katicabogár
Katlan alakú korona
Kavics
Kavicsos talajok
Kámforfa
Kányafű
Kányazsázsa
Kányazsombor
Káposzta-bagolypille
Káposztafélék
Káposztalepke
Káposzta levéltetű
Káposzta liszteske
Káposztamoly
Káposzta poloska
Kárkép
Kávé
Kelkáposzta
keményítő
Keménység mérés
Kender
Kenderkefű
Kendermagbogár
Kerek pajzsú
pajzstetvek
Keresztes szőlőmoly
Keresztesvirágúak
Kerítések
Kert
Kerti cserebogár
Kerti
építmények
Kerti házatlancsiga
Kerti mag
Kerti sóska, sóska
Kerti
utak
Kertművészet
Kertművészeti
kompozíció
Kertművészet Magyarországon
Kertművészet
története
Kerttervezés
Keserűgyökér
Kettősszelvényűek
Kémhatás
kén
Kénsav
Kéreg
Kéregmoly
Kétalakúság
Kétéltűek
Kétlakiság
Kétéves
növények
Kétszárnyúak
Kétszikűek
Kilúgzás
Kilúgozott
szikesek
Kiméra
Kínai kel
Kínai kert
Királydinnye
Kis
farágópille
Kis téliaraszoló
Kisugarzás
Kisugarzás
fagy
Kis vörösrügysodró
Kitaibel
Pál
Kitartó szervek
Kitettség
Kitin
Klór
Klorofill
Klorózis
Kocsány
Koelreuteria
- csörgőfa
Koffein
Kókuszdió
Koldustetű
Kolloidok
komló
Komlólevéltetű
Komló-szövőpille
Konkoly
Konyhakömény
Korcsosodás
Kórelőzmény
Kórfejlődés
Kórfolyamatok
Korhadás
élő fákon
Korhadékevő állatok
Korhadéklakó
növények
Koriander
Kórokozók
Kóroktan
Korompenész
Koronaalakítás
Korona-alkat
Koronaritkítás
Korpafű
Kotu
Kórtan
Kórtünet
Kosbor
Kosborfélék
Kovászos
uborka
köles
Kőrisbogár
Kötött
víz
Kőzet
Köztigazda
kristály
kromoszóma
Kukac
Kupacs
Kúszó
növények
Kutikula
Külső
élősködő gombák
|
Kacs, kacsozás
Kacs (cirrhus). 1. (bot.) Kapaszkodó szerv; fejlődhet
szárból: szár-Kacs (pl. szőlő), ág-Kacs (pl. tök), levélből: levél-Kacs (pl. borsó),
levélcsúcsból (pl. Gloriosa), pálhalevélből (pl. Smilax), levélnyélből (pl. iszalag).
A kacsok végén tapadókorongok is fejlődhetnek (pl. Parthenocissus). 2. (szőlő).
A nóduszon, a rügygyel és levéllel átellenes oldalon fejlődő, 2-4 felé elágazó,
kapaszkodásra alkalmas, fonálszerű tengely.
Itt-ott bajusz néven is emlegetik,
Molnár pedig kacskaringónak is Kacsképződés nevezi.
Egyes vidékeken népiesen
a hónalj a szőlőn hajtásokat is Kacs-nak hívják. Néhány fajtá-
nál (pl. Kocsis
Irmánál) Kacs-ot ízközben is találhatunk. A képződésre vonatkozó elméletek között
legismertebb a Merzsanián és Baranov által továbbfejlesztett sympodiális elmélet.
Eszerint a szőlő hajtása monok keletkeznek. A harmadik-hatodik levél után
a tenyészőcsúcson, a felső levélkeopodiálisan és sympodiálisan fejlődő részekből
áll. Kezdetben a hajtás monopodiálisan fejlődik. Itt a tenyészőcsúcs egyenesen
nő, ős oldalán váltakozva levél- dud orzdemény hónaljában keletkező dudor gyorsabban
fejlődik, és félrenyomja a hajtástengely folytatását alkotó, korábban kialakult
dudort.
A Kacs a félrehajló részből képződik, a hajtás növekedését pedig a
levélhónaljban fejlődött, egyre erősödő dudor veszi át. Így a hajtás növekedése
sympodiálisan folytatódik.
A következő levélnél ugyancsak sympodiálisan folytatódik
a hajtás növekedése, és ismét K. képződik.
A Vitis vinifera szaggatott Kacs-képződésénél
a két bütyök között felnyúló, minden sympodiális ízközt (sötét rész) két feljebb
fekvő monopodiálisan fejlődő ízköz követ (világos rész). A folytonos Kacs-képződésű
Vitis lahruscánál a hajtásfejlődés viszont teljesen sympodiálisan folytatódik.
A Kacs maga sympodiálisan fejlődik.
Kacsozás.
Általában a szőlő
hónaljhajtásainak visszacsípése. Szabatosabb meghatározásban a Kacsozás csak az
alanyszőlő-fajták kacsainak a tenyészidő alatti rendszeres eltávolítását jelenti.
A kacsokat a főhajtások kötözése, hónaljhajtásainak visszacsípése alkalmával
éles késsel távolítjuk el. Enélkül a kacsok a huzalokra és a hajtásokra csavarodnak,
s a vesszők letermelését ős feldolgozását megnehezítik.
A paradicsom Kacsozás-át
általában - hónaljazásnak mondják.
| kacs, kacsok, kacsozás, kapaszkodó
szerv, szőlő kacsozás | | Kacs, kacsozás |
|
