Kabóca, Kabócák

Frissítve: 2023-09-27       Kacs, kacsozás

Kabócák a szipókás rovarok (Rhynchota) rendjének egyik csoportját alkotják. Legtöbb hazai faj apró termetű, 4-6 mm-es, 2 pár szárnyuk van, amely a fajok többségénél egynemű hártyás. Jó repülők.

A harmadik lábpár lábszári része sok fajnál erősen megnyúlt.

A kabócák növényi nedvekkel táplálkoznak, néhány faj a levéltetvek nedveiből él.

Szívásuk folytán vírusbetegségeket is terjeszthetnek.

Legtöbb kabóca faj a nyár második felében és ősszel rajzik.

Néhány faj lárváját habos burok takarja (népiesen kakukknyál), melynek védelme alatt gazdanövényüket szívogatják.

Nem teljes átalakulással fejlődnek. Legnagyobb a 15 mm-es énekes kabóca. A 3-4 mm-es zöldes réti kabóca gyakran nagy tömegben lép fel. Kártevő a rózsa-, törpe-, zöld-, burgonya- és csíkos kabóca.

Kabóca - Pallas lexikon

kabóca (állat, Stridulantia seu Cicadidae), a félfödeles szárnyú rovarok rendjének egyféleszarnyúak alrendjébe tartozó rovarcsalád, merőlegesen álló rövid fejjel duzzadt homlokkal; mellső szárnyaik a hátsóknál hosszabbak, hártyásak.

Fákon tartózkodnak igen óvatosak, de leginkább a forróövi vidékeket kedvelik s a mérsékelt övben a szőllőtenyészési határon túl nem mennek.

A déli napfénynél igen élénken cirpelnek s már a régiek előtt is ismeretesek voltak, sőt Anakreon egy ódában meg is énekelte őket. Szipókáikkal megszúrják a fák leveleit és gallyait és ezek nedveit szivják; a föl nem szivott nedv a levegőn tömörül és az u. n. manua-cukrot szolgáltatja.

Lárváik a földbe bújnak s itt a növények gyökereinek nedveit szivják el.

Hangadó-készüléke mindkét ivaregyénnek van ugyan, de a nőstényé csak csenevész.

Ez idő szerint mintegy 500 élőfaj ismeretes; hazánkban a Ciccuda orni L. és C. plebeja Scop. fajok tenyésznek, melyek közül az első szurásával a manua-cukrot adja; a második Európában a legnagyobb faj.

    baktérium