Hínár

Hínár. A vízben élő magasabbrendű növények összessége.

Beszélünk lebegő vagy az altalajhoz rögzített, alámerült vagy a víz felszínén úszó Hínár-ról.

A hínár káros a csatornákban, vízelvezető árkokban, mert azokban a vízfolyást eldugaszolja, feliszapolódást idéz elő, de még károsabb a rizsföldeken.

Hínár - Pallas lexikon

Hínár - magyar mitoszi szó. A nép hitében vizi rém, magyar Scylla és Charybdis, akinek a kedve abban telik, hogy a fürdő gyermeket vagy a jószágot a vizbe rántja és belefojtja.

Általában nagy terjedelmü vizi növénymassza, a viz vagy az áradás szokta valahová magával vinni, a vizszinéhez közel messzire elnyulik, de a vizből csak a virága emelkedik ki, maga a viz tetején barnul, sürü rakást vagy zátonyt alkot, a vizbeli közlekedés, uszás, halászás stb. közben alkalmatlankodik, és bajos belőle kivergődni, kiszabadulni.

Valóságban a hínárnak a fonalmoszatok tömött halmaza felel meg, mely helyenként, mint békanyál, töméntelen s a viz leapadása után vizi vagy tiszapamut lesz belőle.

Hínár továbbá általában hosszú, vékony, hajlékonyszárú, vízben úszó s a vizzel együtt lebegő virágzó növények halmaza, melynek levele gyakran keskenyke, vagy keskenyke sallangu, csak a Potamogeton fajainak egyrészéé (Potamogeton perfoliatus, Potamogeton lucens) szélesebb.

Több hínár alkalmazkodó képessége azzal nyilatkozik, hogy szárának cikkjei tetemesen megnyulnak, azért a hinár vizáradás esetén, a mélyebb (5 m. a Wörthi-tóban) vizben is boldogul.

Minthogy a Hinár nem ritkán seregesen nő együtt, sőt egymással összevissza is kuszálódik, a vizben való gázolást vagy haladást gátolhatja, ezért veszett rajta a vizi labirintus-féle értelem.

A virágzó növények közül a legkülönbözőbb családbeli, tehát virágát tekintve, gyakran nagyon eltérő, egész sereg él a vizbe lemerülve s a viz színével mintegy párhuzamosan elterülve.

Az ilyen lemerülve himbálódzó növénysereg a hinár-formációt alkotja. A hínár fogalmának felel meg a külföldi irodalomban a szargasszó-tenger vagy az Atlanti-oceán uszó szigete, a németek Wasserpestje, sőt a magyar zsombékja, uszó szigete és ingólapja is mind hinárféle veszedelmes hely.

Diószegiék hínárnak a Naias-t nevezték. Ez azonban törékeny száru növény és hosszúra nem tud megnyúlni.

Újabb időben a balatoni hínárral csaptak elég ok nélkül lármát, mely mint vizi szörnyeteg ellepné és elmocsarasítaná a szép Balatont.

Ez a balatoni hínár sem egyféle növény, hanem kétféle: a süllőfű meg a Potamogeton perfoliatus. Ezek másutt sekélyebb vizben usznak, a Balatonban pedig a szárok hosszúra (1-5 m.) megnyúlván, helyenként, főleg a bakonyi part csendesebb helyein, töméntelen nő együtt, s olykor-olykor a fürdő vendéget, a lábára csavarodván megijeszti.

Mind a két Hinár legjobban szeret a csendes vizü, iszapos öblökben, tehát a fürdőkben tanyázni, ahol a szél a vizet kevésbé bolygatja, tehát a nagyobb hullámcsapás vékony szárát össze nem tépdesi, zavartalanul virágozhatik és gyümölcsözhetik, mert hogy termékenyülés idején virágjuk s később a fejlődő gyümölcsük a vizbe lerágattassék, életmódjuknak kedvező általában nem lehet.

Mind a kettőnek a szerencsés alkalmazkodó képessége, hogy a szára a viz emelkedtével tetemesen megnyulik, tehát áradás után is nemsokára a vizszinére bukkan. Ezen belül magról is, sarjakról is töméntelen módon bir szaporodni, csaknem kiirthatatlan, s a tó sekélyebb részének fenekén egész hinárrétet sarjaszt. A Potamogeton-hinár szaporodásának nagysága csaknem páratlan, minden ép darabkája iparkodik ezt a vizi szörnyet ujra alkotni és növeszteni.

A Hínártól való félelem és a Hinár ellen való panasz azonban teljesen alaptalan.
A hínár a tónak és tavi életnek kiegészítő része. A Potamogeton valamennyi faja hasznos a haltenyésztésre, mert a hal közte szeret ívni. Magvát a vad ruca szereti. Füvével disznót etetni jó, de a tehén meg a juh nem eszi. Ha seregesen nő, trágyának használható. Mint minden más vizi növény, tisztítja a megromlott levegőt.

A süllőfű aquariumba is ajánlatos. A hínár általában sok állatnak menekülő, buvó, sütkérező, v. költő helye, sőt eledele is.
A halak tápláléka is gyakran a H. közt él, tehát a halak élete a H.-ral szorosan összefügg. V. ö. Borbás, Tanulmányok a Balaton Hinár-ról. - Sárga-H., l. Utricularia; bökős-Hinár a. m. sulyom; H. szilvafalevelü, a Potamogeton perfoliatus, l. Átokhinár, Csillaghinár, Büzhinár, Borzhinár

    kender