Cellulóz

Összetett szénhidrát, kémiai szempontból szőlőcukorból felépülő poliszacharid, mely a növények sejtfalának legnagyobb részét teszi ki. így egyike a természetben leggyakrabban előforduló szerves anyagoknak.

Szílárdítja a növényt (fák esetében ligninnnel együtt), és az élelmi rost legfontosabb összetevője. A cellulózt az emberi szervezet nem tudja megemészteni, ezért nincs tápértéke, de számos mikroorganizmus képes felvehető tápanyagokká alakítani azt, pl. kérődzők bendőjében.

Cellulóz - Pallas lexikon

Cellulóz (sejtanyag). A szénhidrátok csoportjába tartozó vegyület legegyszerübb képlete C6H10O5, de bizonyos, hogy molekulája nagyobb (molekula-súlya nem ismeretes) és ezért helyesebben (C6H10O5) képlettel jelölhető.

A növényeket fölépítő sejtek fala lényegében Cellulóz-ból áll. Lehet, hogy a különféle növényekben és azok egyes részeiben előforduló Cellulóz azonos és a fizikai meg kémiai sajátságokban való eltérés inkább arra vezethető vissza, hogy a Cellulóz tömöttsége más és más, továbbá idegen anyagok vannak közéje elegyedve és sajátságait lényegesebben ezek változtatják meg.

Az ujabb vizsgálatok azonban valószinüvé teszik, hogy több izomer Cellulóz létezik, és ebből magyarázható a sajátságaikban mutatkozó eltérés.

Ilyen látszólag megváltozott Cellulóz a növények fás részét képező lignin vagy xilon.

Még legtisztább természetes cellulóz a bodzabél és a gyapot. Általában a fiatalabb növényi részekben tisztább a cellulóz, mint az idősebbekben. A tiszta cellulózt gyapotból (vatta) vagy meg nem enyvezett papirosból készíthetjük. Ez anyagokat sorban sósavval, folysavval Klórvizzel, utóbb híg lúggal végül vizzel, alkohollal és éterrel kimossuk.

A tiszta Cellulóz fehér amorf, áttetsző anyag, mely a mikroszkóp alatt még az eredetének megfelelő szöveti szerkezettel bir. F. s. 1,4. Vizben, borszeszben és éterben, továbbá híg lúgokban és savakban oldhatatlan; oldódik azonban a rézhidroxid ammoniás oldatában (Schweizer-féle oldat), amely oldószerből sok vizzel való felhígításkor, továbbá a megsavanyításkor pölyhös csapadék alakjában - kémiailag meg nem változva - leválik.

Száraz levegőn változatlan, nedvesen lassacskán elkorhad. Hevítve megszenesedik, meggyujtva világító lánggal elég. Tömény, hideg Kénsavban kocsonyaszerüen megduzzad; a vizzel való higításkor szintelen pölyhök válnak ki. Ilyenkor ugyanis a keményítőhöz hasonló és amilloid-nak nevezett vegyületté alakul; e vegyületet a Jód megkékíti.

E vegyület képződésén alapul a pergament-papiros gyártása, mely lényegében abban áll, hogy tömény kénsav és kevés viz elegyébe nehány másodpercre nem enyvezett papirt mártanak és azt sok vizzel a legjobban kimossák.

A Kénsav rövid ideig tartó hatása folytán a papiros inkább csak fölületesen alakul át amilloiddá, mely anyag a likacsokat betömve azt tömöttebbé, erősebbé és vizben szét nem mállóvá teszi. A tömény Kénsav hosszabb idei behatására a Cellulóz egészen feloldódik és dextrin szulfosav képződik; ezután a savat felhigítva és a folyadékot hosszabb időn át főzve szőllőczukrot kapunk. Különben a hig kénsavval való hosszu idei főzés alatt is lassacskán szőllőcukorrá alakul.

A salétromsav töménységétől és a behatás idejétől függően más más összetételü C.-nitrátokká alakítja. E vegyületek ugy vezethetők le a cellulózból, ha abban a hidroxilokat a nitrát-csoporttal (NO3) helyettesítjük. E vegyületeket régebben nitro-cellulózoknak hivták az ujabb vizsgálatok alapján kiderült, hogy inkább az összetett éterek sajátságait mutatják, ezért helyesebben cellulóznitrátoknak nevezik.

A lőgyapot vagy piroxilin főképen C.-trinitrát a kollodium-gyapot vagy kollexilin pedig C.-dinitrátból áll.