Ficus carica - Füge, Fügefa

Ficus carica

Kis méretű 3 - 6 méter magas karakteres kis fa, mely a kertnek jellegzetes mediterrán hangulatot ad.
Levelei nagyok 18 cm átmérőjűek, 3-7 karéjosak, melyek dúsan borítják az egész növényt.
Gyümölcse körte alakú 3-10 cm hosszú, különböző színű, sárgás-zöld, bronz, vagy sötét bíborvörös.
Vékony héj takarja a gyümölcshúst, amelyben 30-1600 apró mag található.

A füge hazája Nyugat Ázsia és a Földközi Tenger vidéke. Újkőkorszakbeli ásatások- feltárások alkalmával nyomára bukkantak és kiderült, hogy I.e. 5000- ben már létezett.

Általában évente kétszer hoz teremést. Az értékes gyümölcsöt a második hullámban, nyár végén hozza.

Védett, meleg fekvést, laza talajt kíván. A legjobban házfalak elött a déli oldalon érzi jól magát.
Az ültetés utáni első években fagyérzékeny, ezért tövét télen takarni kell.

Tápanyag utánpótlásra alkalmas az összetett NPK műtrágya 10:20:20, vagy 10:30:10 arányú keveréke, de bokronként 30 grammnál többet ne szórjunk ki.

Fügefa - Pallas lexikon

Fügefa fige, fighe, füghe-fa (növ., Ficus L., l. az ábrát), a tejesnedvü eperfafékék közé tartozó fa, vagy gyalog, ill. kuszó-cserje. Levele (p. a Ficus elastica-é) örökzöld, a mérsékelt égövieké pedig őszre lehull.
Csupán özvegyvirága van, mely a körtére emlékeztető álgyümölcs belsejét, v. együtt v. külön-külön bélleli ki. Termővirágocskáiból száraz szemtermés válik, de levéltakarójuk s virágrejtőjük meghusosodik, sőt meglevesedik.
Több mint hatszáz faja a térítők közt Ázsia, Polinézia és Ausztráliában terem, némelyik a melegebb mérsékelt égöv alatt is.

Legismertebb az édes fügefa (F. Carica L., káriai fügefa, ábráját lásd az Eleségnövények 2-ik képmellékletén).
Dél-Ázsiából került Elő-Ázsiába és Dél-Európába, s itt el is vadult. Hozzánk a törökök hozták, s a budapesti Gallérthegy, továbbá Herkulesfürdő és Orsova hegyeinek délre néző lejtőin szintén elvadult. Fiume vidékén rendesen termesztik.
Abból, hogy a Déli-Európában termesztett Fügefa termése kisebb mint az, amely Déli-Ázsiában vadon terem, világosan láthatjuk hazáját. Ezt a történelem is bizonyítja.
Homéros és Hesiodos még nem tudnak felőle, még csak Kr. e. 700 körül emlegeti Archilochos szülőföldjének, Páros szigetének fügéit.
Azonban a Földközi-tenger környékén mindenfelé felterjedt, ahol a tél hidege nem száll állandóan 6° alá. Nálunk a fája is elfagy, ha télre be nem kötözik. Gyümölcsét Közép-Európa ritkán érleli meg, legföljebb délre néző falak mellett, hogy ha a virágrejtő nyilásába, -szemébe- egy csöpp olajat cseppentenek.
A megcsöppentett termés 8, a magára hagyott pedig csak 15 nap mulva érik meg.
A latin mezőgazdasági irók a füge különös érleltetését, a kaprifikációt irják le, melyet Dél-Európában ma is alkalmaznak.
Virágrejtőjében t. i. a nyilás körül lefelé fordult him és lent elhelyezett termővirágai vannak. Ez utóbbiak kétfélék, t. i. hosszubibéjüek és kurtabibéjüek.
A közönséges Fügefa töve is kétféle.
Az igazi Fügefa-nak csupán magvasvirágú gyümölcsserlege szolgáltatja az ehető gyümölcsöt (Ficus), de nem az, melynek virágrejtője menyezetén csupán him, falain és fenekén pedig termő-, illetve gubacsvirág van (Caprificus).
Az elsőben tartózkodó darázs (l. Fügedarázs) az utóbbit meglátogatva, a magán hozott himport ebbe szórva végezi a megfogantatást, de petéit itt nem rakhatja le (előfüge, profico).
A darázs nősténye csak olyan fügébe rakhatja petéit, amely tele van kurtabibéjü anyavirágokkal. Pondrói ebben a virágban (mamma) ki is telelnek.
Mivel a vadontermő Fügefa több virágrejtőt hoz, mint a szelid, azért Dél-Európa lakói a vad Fügefa (caprifico) kellőképen fejlődött galyait a szelidre (fico) rá szokták aggatni. Az álgyümölcs (l. Serlegvirágzat) a meghusosodott és meglevesedett virágrejtőből lesz, majd vékony, majd vastagbélü, husa áttetszően sárga, vörös, sőt fekete is.
Levegőn vagy kemencében aszalt gyümölcsét ládikákban gondosan elhelyezve szmirnai füge néven csemegéül árulják.
A vastaghusuakat aszaltan koszoruba füzik. Legsilányabb a kosarakba gyömöszölt v. a hordóba taposott füge. A Fügefa D.-Európában étek, de orvosszer is. Nálunk csemegéül vagy kávé pótlására szolgál, csakhogy erre a célra szinező és édesítő hatásán kivül semmivel sem járul. Mandola, mogyoró, pisztácia és dió belével összesajtolva fügesajt, fügepogácsa néven árulják. Laza fája kitünő csiszoló szer.

A szent Fügefa, nyárfalevelü Füge vagy aszvata (F. religiosa L.) árnyékában elmélkednek Kelet-India pogány szerzetesei a földi élet haszontalanságáról.
Tejes nedvéből kaucsuk, a Coccus laccae Ker. nevü levéltetü szurásának fakadékából piros festék (lass-pirosító) készül. A mézgás F. (gummifa, F. elastica Roxb.) diszszobáinkból ismeretes, nagy, hosszukás, fényes levelü. Fája hazájában, a Szunda-csoporton, terebélyes, légi-gyökeres fájából szivárog az indiai kaucsukká sürüsödő tejnedv.
Az indiai Fügefa (F. Indica Roxb.), K.-Indiának banyána néven ismeretes fája. Ágaiból bocsátott gyökérmankóival száz meg százfelé fogamzik meg, ugy hogy ott -egyetlen-egy fa is egész erdő-, árnyékában számos bucsus népcsoport pihen. A jámbor hinduk ezt is szentül tisztelik. Az angolok a kaucsukját, gyántáját, lakkfestékét meg a háncsát gyüjtik.
A viaszos Fügefa (F. ceriflua Jungh) viaszt izzad. Üvegházainkban a F. australis W. (Uj-Hollandiából) és a F. macrophylla Roxb. (Keletindiából ismeretes levéldisz.
A F. stipulata Thunb. Khinából és Japánból) üvegházaink falait borostyán módjára futja tele.
A füge sok más faja is hasznos (l. Faraofüge).
A füge irodalma nagyon sokirányu. Különösen a gyümölcs fejlődése sok tudóst foglalkoztatott; de Solms-Laubach (Abh. der kön. Gesellschaft der Wissenschaften zu Göttingen 1882. és Botanische Ztg. 1885) és az angol King (1887) kutatásai óta kaprifikációra vonatkozó fönt ecsetelt megfigyelés többé nem kétséges.