Díszcserjék, bokrok metszése, ápolása

A cserjék jellemzője, hogy több tengelyből nőnek. Növekedésük egy bizonyos kor és méret elérése után leáll, ezután az az idős szárrészek fokozatosan elhalnak, s a megifjulás ciklikusan újra és újra ismétlődik.
A díszcserjék metszésénél ezt az önifjulási folyamatot segítjük elő, tesszük zökkenőmentessé. Ezáltal azt is elérjük, hogy évről évre dúsan virágozzanak.

Egészséges, jó növekedésű, laza ágrendszerű, kellőképpen szellős bokor kialakítására törekedjünk. bokor besűrűsödött részei a kártevők búvóhelyeivé válnak, és csak elcsúfítjáka növényt. A tápanyagszállítás akkor a legkönnyebb, leggyorsabb, ha közvetlenüla tőből kinőtt fiatal részek közvetítésével, lehetőleg minél kevesebb elágazás közbeiktatásával történik. Az elöregedett részek szállítóképessége csökken, minden egyes elágazási csomópont akadályozza a szállítást.

Metszés folyamata: Ha a bokor méreteit is csökkenteni akarjuk, a munkát az általános viszavágással kezdjük. Ezután távolítjuk el azokat részeket, amelyek mindenképpen feleslegesek vagy károsak: a sérült, a beteg, az egymást árnyékoló, valamint a földre szorult ágakat. A következő lépés az ifjítás.
Az elvénült, legyengült növekedésű ágakat lehetőleg a tőhöz közeli fiatal vesszőkig, gallyakig vágjuk vissza. Ha a bokor még ezután is túlságosan sűrű a túlburjánzott sarjaktól, a metszést ezek óvatos és egyenletes ritkításával fejezzük be.

Díszcserjéknél a metszés gyakorisága a növekedés erélyétől és az élettartamtól függ.
A naggyá növő bokrokat, amelyek már átmenetet képeznek a fák felé, csak ritkán vagy egyáltalán nem szükséges ifjítani.

A 2-3 méter magas cserjék 3-5 évenkénti ifjítást igényelnek. Ennél gyakoribb, óvatos ifjítást buja növekedéssel és gazdag virágzással hálálják meg.

A félcserjék már a lágyszárú évelő növényekhez képeznek átmenetet, vesszőik őszre csak részben érnek be, és a tél folyamán nagy részük visszaszárad vagy visszafagy. Tavasszal azután a földhöz közeli részekből vagy a föld alatti gyökérnyakból erős, új hajtásokat fejlesztenek.

A díszcserjéknél a metszés idpontját a virágzáshoz érdemes igazítani. Két nagy csoportot különböztetünk meg:

- Egyéves vesszők oldalrügyeiből közvetlenül, vagy az azokból fejlődő rövidhajtásokon tavasszal virágzó fajok: Metszeni tavasszal, közvetlenül a elvirágzás után a legjobb. Így a virágzásban gyönyörködhetünk. Az elnyílás után meghagyott rügyekből fejlődő hajtások bíztosítják a következő évi virágzást.

- Az évi hajtások végén virágzó fajok: A később nyíló díszcserjék tartoznak ide. Metszeni mindig kora tavasszal kell, a rügyfakadás előtt. A meghagyott rügyekből kevesebb, de erőteljes hajtás fejlődik, ezek dús, nagy virágokal-virágzatokkal zárnak.

<<< vissza Tanácsok-tippek

A metszésről általában
A meggy nyári metszése
Díszcserjék, bokrok metszése, ápolása
Díszfák metszése
Gyümölcsfák metszése februárban
Metszéssel alakított kis cseresznyekorona
Őszibarack metszése
Levendula

Sövény vásárlás

Nadálytő
Nadragulya
Nád
Nagy aranka
Nagy farágólepke
Nagy téliaraszoló
Napóra
Narancs
Nappali lepkék
Nátrium

Nátrium talajok
Nedvesítőszerek
Nedvkeringés
Nekrózis
Neodarwinizmus
Nikotin
Nitrogén műtrágyák
Nitrogénveszteség
Normafa

Növekedés
Növény
Növényápolás
Növénybetegségek
Növénycsoport
Növények elterjedése
Növények fényigénye
Növények hőigénye
Növények kiválasztó rendszere
Növények kultúrába vétele

Növények mozgása
Növények nedvességigénye
Növények nevelése
Növények nyugalmi állapota
Növények párologtatása
Növények vízháztartása
Növények vízigénye
Növényfajok áttelepítése
Növényföldrajz

Növényi festékek
Növényi hormonok
Növényi olajok
Növényi szőrök
Növényi zsírok
Növénytan
Nukleinsavak
Nyesedék
Nyugalmi állapot